2020.09.07. 09:00
Fiatalság bolondság, de nem vandalizmus
Elég nagy vihart kavart az elmúlt napokban a különböző kulcsi közösségi média csoportokban, az egyik új, még át sem adott buszmegállóra felírt Dórika felirat.
Sokan fejezték ki nemtetszésüket, felháborodásukat az eset kapcsán – megjegyzem jogosan – így vagy úgy, finoman fogalmazva, vagy kevésbé kulturált módon.
Talán nem túlzás, ha azt mondom, a település valamennyi lakója örömmel fogadta a kor igényeinek megfelelő, szépen kivitelezett új buszmegállók megépülését. Így közös érdek, hogy vigyázzanak rá, hogy sokáig gyönyörködhessenek benne.
Valamennyien biztosak lehetünk benne, hogy a „hősszerelmest” – aki szíve választottjának nevét boldogan és büszkén a bevilágító felületre írta – nem a rossz szándék, vagy a vandalizmus kétes öröme vezérelte, csupán az egész világ, de legalábbis Kulcs tudtára akarta adni a hőn áhított hölgy nevét. Úgy gondolom, szülőként a mi felelősségünk, hogy már egész korán beleplántáljuk gyermekeink makacs buksijába, hogy a közvagyonra éppúgy vigyázni kell, mintha a sajátunk lenne. Hiszen tulajdonképpen a sajátunk is, mi használjuk nap mint nap. Sokkal jobb érzés egy kulturált, esztétikus buszmegállóba behúzódni az eső elől, mint egy agyonfirkált, kitört üvegűbe. Azonban biztosan emlékszünk még rá, hogy a szerelem egy megváltozott tudatállapot, amikor az ember se lát, se hall, csak kergeti a pillangókat a hasában. Próbáljuk meg ennek betudni ezt a kis „malőrt”.
Hál’ Istennek a felirat hamar eltűnt. Reménykedjünk benne, hogy az illető jobb belátásra tért, vagy jobb belátásra bírta Dórika.