Óvodába készül a kicsi? – tudnia kell néhány dolgot

Természetesen fontos kérdés a szobatisztaság is, de mára értesüléseim szerint nem feltétele az óvodának ez a képesség. De kétségtelen minden szereplő dolgát megkönnyíti a pelenka nélkül élet. Ilyen bölcsis életünkből szerzett tapasztalatainkat osztanám meg, amely esetleg az újonnan nevelési intézménybe kerülő lurkók és szüleik, na meg a nevelésben részt vevők életét tehetik egyszerűbbé. Előre bocsátom, hogy természetesen az én kisfiam sincs a lejjebb felsorolt tudás mindegyikének birtokában, de gyakoroljuk.

Praktikus képesség az orrfújás. Szerintem már az is nagyszerű, ha a gyerek egyedül meg tudja törölni és ki tudja utána dobni a zsepit, ha a technikának még nincs is a birtokában. Sokszor hallottam a játszótéren, hogy lerobbanthatatlan, odaszáradt orrváladék van a kis arcocskán, mire anya megy érte. Nem kell betegség – hiszen úgy nem is mehet oviba a gyerek –, elég egy kis sírás anya hiánya miatt, vagy valamilyen játék-tulajdonjogi vita.

Az önálló evés és ivás is jól jön, hogy ne legyen étlen-szomjan a gyerek egész nap. Fontos, hogy pohárból tudjanak egyedül is inni, és ideális lenne, ha mindent legalább megkóstolna. Az oviban nincsen az étel felkarikázva, a zsemlét félbevágva kapják. Nálunk a legtöbbször az „olyan lesz a kezem” az indok arra, hogy ha azt szeretném, hogy egyen az egész napos bölcsis éhségsztrájk után, akkor etessem. Szóval ebben változnunk kellene.

Jó, ha a körülöttünk levő világ eszközeinek majd´ mindegyikét tudja használni a kiscsoportos. Ki tudja nyitni a csapot, le tud menni a lépcsőn, és ha akadály van előtte, azt is tudja, hogy ki kell kerülni, nem pedig átmenni rajta kismotorral például.

Nem baj, ha a tárgyak általában a magyar nyelvben használt neveit is ismeri. Így sokkal nagyobb az esély, hogy ügyesen végrehajtsa, amit kérnek tőle. Például tudja, hogy a csüccs helyett használjuk azt, hogy ülj le, vagy a bibit azt másként sebnek hívjuk, és a tenti a legtöbbször alvást jelent.

Szakértői véleményekkel egybehangzóan tapasztalatom szerint is a legnehezebb ügy, hogy arra próbáljuk megtanítani gyermekünket, hogy a sírás és nyafogás helyett sokkal célravezetőbb, ha segítséget kér, vagy elmondja mi a probléma. Amíg anya a gyermek egyetlen rezzenéséből tud majd´ mindent, ugyanez nem várható el az óvodában, ahol másik húszon számú kiscsoportos rezzenéseit is egyszerre kell fejtegetni. Ezért érdemes gyakorolni, hogy próbálja meg a leendő ovis megfogalmazni, hogy mi a gond. Amellett, hogy ez nagyon növeli a megoldás lehetőségét is, még a gyerkőc szókincsének növekedése is ugrásszerű fejlődésnek indulhat, de mindenesetre praktikus elemekkel is bővülhet.

Remélem, a gyerkőcök mindezen készségek rutinos alkalmazásával jól érzik majd magukat az új óvodai közösségben is, a számolás, színek és a versek pedig majd ráérnek később is.