2020.07.24. 17:30
Kiváló pék, aki kutyatenyésztés terén is világsikereket ért el
Varga István a különleges termékeiről híres pék és cukrászmester ezt a két szakmáját a hobbijának is tekinti. A ragyogó simontornyai üzletében kiállított lenyűgöző kupa-, érem- és egyéb trófeagyűjteménye viszont egy másik szenvedélyéről is mesél az arra járóknak. A kutyatenyésztéssel elért világsikereiről.
Az igényesen kiállított elismerésekről a beszélgetésünk során kiderült, hogy a teljes gyűjteménynek ez csupán a töredéke. Amikor majd erről a tevékenységről szóló múzeumot épít magának, ezekkel az elismerésekkel akár termeket is megtölthet. Ehhez is tudományos alapossággal látott hozzá...
– Talán meglepő lesz az erről szóló történetem kezdete, de ezeknek a megszerzése az élelmiszeripari tanulmányaimhoz is köthető. Nagyon sokat foglalkoztam a táplálkozás egészségügyi hatásaival is, és a tapasztalataimat a kutyatartás kapcsán is kamatoztattam. Ez azt jelenti, hogy a szokásoktól eltérően etetek, és látom el az állataimat a szükséges vitaminjaikkal. Egyáltalán más a szemléletem, mint az abban a szakmában megszokott. A módszeremet magam kísérleteztem ki, és amint látható, sikert hoztak magukkal.
Fotók: Balogh Tamás
– Ez egy különleges kutyafajta?
– Valóban annak mondhatjuk. Ez a sarplaninac juhászkutya, amit Magyarországon a jugoszláv farkasölő névvel illetnek. Ez a szerbiai kétezer-hatszáz méteres Šar-hegységből származó kutyafajta. Ezek gyönyörű, nagytestű és félelmetes jószágok. A feladatuk az volt, hogy a nyájakat a két és négylábú ellenfelek ellen megvédjék. Sikerült nekik… Ketten még a medvének is elveszik a kedvét a dézsmálástól. Nagyon éber és különleges jellemű állatok. Azt mondhatjuk róluk, hogy éjjel-nappal figyelnek. Egy komoly falkára valót tartok belőlük, és, ha kijössz velem, először borzasztó nagy ugatással fogadnak, és egy perc múlva elfekszenek, de minden mozdulatodat szemmel tartják. Amíg velem vagy, csöndben figyelnek, de ha egyedül elindulsz, azt azonnal szóvá teszik…
– Meg lehet-e változtatni a szokásaikat?
– Egy kicsit szelidíteni kell őket, hiszen kiállításokra járunk velük. Mondjuk inkább úgy, hogy nem vadítom őket. Az biztos, hogy ha nem járunk a megmérettetésekre, vagy amikor szülnek, és a természet rendje szerint vigyáznak a kölykeikre akkor bevadulnak. Mindenképpen kimondom, hogy nem szelídek, de nem is igazi „bolond” kutyák. ’89 óta foglalkozom velük. A gazdával végképp barátsággal viselkednek, nem akarnak falkavezérek lenni, ezért őket nem kell legyőzni, mert ők sem akarnak veled megvívni. Nagyon hűségesek, és ami különleges tulajdonságuk, hogy minél gyengébb valaki, annál inkább pártolni fogják és a védelmükre kelnek. Még az idegen gyermekekkel és a nőkkel is ezt teszik. Tudják, hogy ki szorul védelemre. Rengeteg monda jár róluk a hegyekben az önfeláldozó szolgálatukkal kapcsolatban. Amennyiben egy ilyen kutyát megver a gazdája, az abba tönkre is megy, mert azt a csalódást nem tudja feldolgozni.
– Kik a bajnokok?
– Jelenleg huszonhárom világ- és húsz Európa-győztesünk van, amivel még egy tenyésztő sem büszkélkedhetett. Ezeket, vagy a már megöregedetteket nyilván senkinek sem fogom odaadni. Akik engem eddig kiszolgáltak, azoknak tisztes, nyugodt öregkort biztosítok. A standardben csak a minimális méretekről beszélnek. Ez a kanoknál hatvanöt centi a marmagasság, és harmincöt kiló a súly. Nekem ezzel szemben van nyolcvanhárom centisem és kilencvenöt kilós példányom is. A tizenkét éveseim még úgy futnak, mint a kétévesek, pedig dupla súlyuk van. Komoly edzésben vannak a társaikkal együtt, hiszen tíz kilométereket futnak, és ezért dacára ennek a hatalmas súlynak, olyan a sebességük, hogy valósággal repülnek. Mi szépségversenyekre járunk, mert én tanítani nem tudok.
– Ki vegyen magának egy ilyen kutyát?
– Ezek a kutyák területvédelemre vannak kitenyésztve, ezért nagyon komoly házőrzők is lehetnek. Jól szolgálják az embert kisgyerek korától a vénségéig. Ők nagyon tudják, hogy hogyan kell bánni mindenkivel. Azt mondják róla, hogy az idegennel szemben egy felbőszült vadállatnak, a családdal szemben pedig egy alázatos rabszolgának kell lennie. Ez így is alakul az élete során. A gazdája mindig meg tudja állítani. És, ha az illető vendéget fogad, nem is ugatnak.
– Egy ilyen állatot a normális ember bevisz a házába?
– Ez már egy nehezebb dolog. Van olyan olasz ismerősöm, aki a sportkocsijába is beülteti. Lakásban, házban tartani nem egy szokványos dolog. Bizonyos mértékig ők önálló személyiségek, és tudják, hogy mi az, ami rájuk van bízva, rossz néven vennék, ha egy vendég is hozzányúlna valamihez.
