Bármelyik magyar lehetne külhoni testvérem, akire nagy tisztelettel gondolok

2020.06.06. 07:00

Halkan, de fájdalmasan szóltak a harangok száz másodpercen át

A térségi települések polgárai is összegyűltek június 4-én délután fájdalmas emlékezésre. Az események nemcsak a kesergésnek adtak helyet, hanem előremutató, pozitív irányt is jelöltek a ma és a jövő magyarságának. Mit üzen nekünk Trianon száz év távlatából?

Balogh Tamás

Szépszámú megemlékező érkezett Dunaföldváron az eseményre, amit a művelődési központ szervezésében tartottak meg a Duna-parton, az Országzászlónál. A megemlékezés szónoka Puskás Zsolt, a helyi gimnázium tanára volt, akitől a történelmi tények ismertetésén túl, ezt is hallottuk.

Dr. Süveges Árpád Róbertné, dr. Süli János, Bíró Barna Botond és Horváth Zsolt a megemlékezésen

– A háborúkat többnyire kormányok, államfők, hatalmi rendszerek kezdik el, és végül egy ország, illetve a lakossága részesül az előnyökből, vagy a hátrányokból. A vesztes I. világháború árát Magyarországnak kellett megfizetnie. Egy kicsit képzeljük bele magunkat a határon túli magyarok 1920-as helyzetébe! A nemzetiségi jogaikat a valóságban senki sem garantálta, és nagyon gyakoriak voltak a megaláztatások. 2010 óta, június 4. a Nemzeti Összetartozás Napja. Szerencsés ez az elnevezés, mert nem a szétszakítottságra, hanem a nemzeti összetartozásra utal. Véleményem szerint meg kell őriznünk a magyarságunkat, mind a csonka Magyarországon, mind a határon túl. Ápolni kell a magyar identitást és a kultúrát az egész Kárpát-medencében. Globalizálódott világunkban ez sehol sem könnyű, különösen nehéz ott, ahol nemzeti kisebbségben élnek a magyarok. Az egész magyarságnak hatalmas traumát jelentett a trianoni békeszerződés, de ennek a fájdalmas sebnek a nemzeti öntudatunkat kell megerősítenie – fogalmazott Puskás Zsolt.

A megemlékező szavak után dr. Süli János tárca nélküli miniszter, Bíró Barna Botond, Hargita megye alelnöke, Horváth Zsolt, Dunaföldvár polgármestere, és dr. Süveges Árpád Róbertné alpolgármester koszorút, majd az egybegyűltek virágokat helyeztek el az országzászlónál.

Előszálláson a Trianon emlékparkban hallhattak történelmi visszatekintést az egybegyűltek

Az ihletett, magas színvonalú ünnepi műsort Széles László és Széles Dániel népzenészek adták.

Előszálláson halkan, de fájdalmasan szólt a száz másodperces harangszó a helyi templom tornyából. A megemlékezők a helyi Trianon emlékparkban gyülekeztek. Elsőként Farkas Imre, a település polgármestere köszöntötte a megjelenteket, majd az esemény szónokai a történelmi visszatekintésük mellett saját gondolataikat is megosztották a megemlékezőkkel.

Nagykarácsonyban a helyi Hagyományőrző Egyesület szervezte a megemlékezést

Dr. Bodolai Györgytől ezt is hallottuk: – Az emlékek tisztelete mindig az utókor kötelessége. Ezért vagyunk most együtt. A hagyományok ápolása, ahogy Illyés Gyula mondta, nem a hamu őrzését, hanem a tűz táplálását kell, hogy jelentse. Hálával kell gondolnunk az elődeinkre, akik az embert próbáló időkben is helytálltak, és nem adták föl a reményeiket. Hitüket és magyarságukat megőrizve azért dolgoztak, hogy az ország talpra álljon és fejlődjön. A hazaszeretetet nemcsak az ünnepeken, hanem a hétköznapokon is tettekkel kell bizonyítanunk. Kis és nagy tettekkel egymásért, a közösségünkért, a hazánkért. Ki-ki a lehetőségeinek és képességeinek megfelelően. A határon túli magyarok a testvéreink. Akár mi is kerülhettünk volna az ő helyzetükbe. Azt szeretnénk, ha a szülőföldjükön boldogulhatnának. Őriznék a múltjukat és a nyelvüket, és a munkájukkal gazdagítanák azt az országot, ahová a történelem vihara sodorta őket, pedig lakóhelyet sem változtattak. Mi pedig, akik az anyaországban maradtunk, ismerjük meg a határon túliak hagyományait, természeti, kulturális és épített értékeiket. Becsüljük és szeressük őket! Érezzék, hogy összetartozunk.

A résztvevők fi gyelmesen hallgatták a megemlékező gondolatokat

Stadler Gábor alpolgármester a következőket hangsúlyozta: – Száz éve feldaraboltattunk. Ez után következett a „Nem! Nem! Soha!” jelszavú nemzetépítés a romokból. A II. világháború után nem is beszélhettünk róla, amíg a kommunisták a nyakunkon ültek. Már emberöltők óta nem tartjuk magunkban a fájdalmainkat. Nem egyértelmű minden magyarnak, hogy ő is lehetne külhoni testvérem, akire mindig nagy tisztelettel gondolok. Rá, aki minden nehézség ellenére megmaradt embernek, magyarnak. Azt hiszem, csak ennyi a dolgunk a Kárpát-medencében: a tudást átadni, összefogni, építkezni, magunkat adni. Történjen bármi, és hinnünk kell az isteni, örök igazságságban.

Puskás Zsolt, a dunaföldvári gimnázium tanára

A parkban található kopjafákat, amik az elcsatolt országrészeket jelzik, az alkotóik koszorúzták meg. Ezt megelőzően egy-egy verset hallhattak az egybegyűltek. A százéves évfordulóra egy emlékfát ültettek, ami után a megemlékezők dr. Bodolai Györggyel együtt mondták el a Szózatot és énekelték a Székely Himnuszt.

A történelem az élet tanítója – foglalhatnánk össze egy rövid mondatban Nagykarácsony megemlékezését, amelyet a helyi Hagyományőrző Egyesület szervezett és bonyolított le. A megemlékezők délután negyed ötre érkeztek. A főhajtásuk s vele az ünnepség, az országos harangzúgáskor kezdődött. A helyszínt a helyi Trianon-emlékmű adta.

Az eseményen szándékosan mellőzték a technikai felszerelések igénybevételét, ezért a harangszó után felcsendülő Himnuszt Sárosi Viktória vezetésével közösen énekelték el a jelenlévők.

Dunaföldváron is szép számmal gyűltek össze

Az alkalomra szőtt gondolatait Papp László, a Hagyományőrző Egyesület elnöke osztotta meg a hallgatósággal. A többi között ezt is elmondta:

– A régi latin közmondást idézhetem: „Historia est magistra vitae.” A történelem az élet tanítója. Ez a történelmi esemény is azzá vált. A száz évvel ezelőtti esemény megmagyarázhatatlan és logikátlan döntéseket hozott, amibe tetszik vagy nem, de bele kell nyugodnia a magyarságnak. A határok adminisztratív módon már biztosan nem fognak megváltozni. A II. világháború utáni párizsi döntés szentesítette a trianoni határokat. A történelem megtanított bennünket arra, hogy az erősebb hatalmak, ha nem érdekük, nem állnak a gyengébbek mellé. Ezért következtek be azok az események, amikre most megemlékeztünk.

Az elhangzó verseket Szabó Zoltán, Magyariné Horváth Katalin és Scheier Zsolt, a község polgármestere mondta el. A bensőséges megemlékezést koszorúzással és a Székely Himnusz elénekelésével zárták a nagykarácsonyiak.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában