Hatékony nemzetállami cselekvés, nehézkes uniós bürokrácia

Elemzőik szerint az elmúlt negyedévben jól megfigyelhető volt, hogy a védekezés során a nemzetállamok politikai autonómiája megerősödött. A tagállamok kormányai számos jogosultságot „vettek vissza” az unió közös politikai ügyeiből, részben az EU cselekvésének hiánya, illetve megkésettsége miatt, részben pedig a saját polgáraik elvárásainak engedelmeskedve. A ma rendelkezésre álló tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetállamok saját hatáskörükben gyorsabb, hatékonyabb és a közösség számára eredményesebb döntéseket tudtak hozni, mint az unió bürokratikus intézményei.

A XXI. Század Intézet elemzését Matyi Tamás és Nagy Ervin készítették

Hibás lépések sorozata

Miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) figyelmeztetésére a legtöbb tagállam már február elején – amikor a koronavírus Olaszország mellett már Spanyolországban és Franciaországban is megjelent – megkezdte a járvány elleni felkészülést, az Európai Unió kevés figyelmet szenteltek a koronavírus elleni védekezésnek. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) a koronavírus megjelenésének kezdeti szakaszában sokáig próbálta bagatellizálni a kialakult helyzetet. Andrea Ammon, a szervezet ügyvezető igazgatója, az első EU-n belüli megbetegedések után többször is úgy nyilatkozott, hogy továbbra is alacsonynak véli a koronavírus elterjedésének veszélyét. Az intézmény hivatalos véleménye február végére változott meg, amikor a járvány terjedése már több államában is felgyorsult. Hasonló álláspontot képviselt Stella Kyriakides, az Európai Bizottság egészségügyi biztosa is, aki még február végén is úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség korlátozó intézkedésekre a koronavírus kapcsán.

A vírus megfékezésére tett kísérleteket a brüsszeli, túlbonyolított bürokratikus adminisztráció is gátolta. Ezt bizonyítja, hogy április elején – mindössze négy hónap után – lemondott tisztségéről Mauro Ferrari, az uniós költségvetésből működő, ugyanakkor az Európai Bizottságtól független, Európai Kutatási Tanács (ERC) elnöke. Az olasz kutató távozásának okaként a világjárványra adott, csalódást keltő uniós választ jelölte meg. Ferrari kifejtette, hogy a járvány megfékezésére kidolgozott egy átfogó kutatásfinanszírozási tervet, ami azonban ellenállásba ütközött a „brüsszeli bürokrácia útvesztőiben”.

A COVID-19 elleni küzdelem kapcsán tett intézkedések hiányát Ursula von der Leyen-nek, az Európai Bizottság elnökének április 16-án tett nyilatkozata is bizonyítja, melyben a politikus nyilvánosan is bocsánatot kért Olaszországtól, amiért az Európai Unió nem segítette eléggé az országot a koronavírus-járvány elleni harcban. Ezzel Ursula von der Leyen elismerte, hogy a pandémia kezdeti szakaszában az EU – a hibás döntések sorozata miatt – nem volt képes érdemi és hatékony segítséget nyújtani a tagállamok számára.

Megkésett segítségnyújtás

Az egészségügyi krízis mellett a koronavírus-járvány komoly, 2008 óta nem látott gazdasági válságot is okozott EU-ban, amely a következő hónapok nagy politikai kihívása is lesz. Annak ellenére azonban, hogy az egyes tagállamokban a korlátozó intézkedések már február elején megkezdődtek, az Európai Unió csupán március közepén jelentette be az első intézkedéseket. Ennek keretében az Európai Bizottság egy közel 37 milliárd eurós pénzügyi csomagot hagyott jóvá, amelyet a tagállamok a koronavírus elleni védekezésre költhetnek. Fontos azonban tisztázni, hogy az említett összeg nem plusz forrásként áll a tagországok rendelkezésére, hanem a már eleve az uniós költségvetésben szerepelt pénz átcsoportosításáról van szó, ami a gazdaság egyéb ágazataiból fog hiányozni.

Az Európai Bizottság által március közepén kiadott technikai elemzés szerint a koronavírus okozta gazdasági válság körülbelül 2,5 százalékponttal csökkenti majd az EU gazdasági teljesítményét, ami azt jelenti, hogy az eddig prognosztizált 1,5 százalékos növekedés helyett 1 százalékos gazdasági csökkenésre számíthatnak a tagországok a 2020-as évben. A pénzügyi átcsoportosítással tehát az Európai Bizottság csupán „tűzoltást” hajtott végre, a problémára azonban sem középtávú megoldási javaslatokat nem fogalmazott meg, sem pedig hosszútávra szóló, a gazdaság szerkezetét is érintő konkrét változtatási javaslatokkal nem állt elő.

Az elmúlt hónapban több forgatókönyv is megjelent egy újabb pénzügyi csomag megállapításáról, a megegyezés azonban máig várat magára. Az 540 milliárd eurós csomagról – amely az Európai Stabilitási Mechanizmus 240 milliárd eurós hitelkeretéből, az Európai Bizottság 100 milliárd eurós munkahelymegőrző programjából és az Európai Beruházási Bank 200 milliárd euró keretösszegű garanciaalapjából áll – már több mint egy hónapja vitáznak az uniós politikusok. A kormányközi Európai Tanács legutóbbi, április 23-i ülése után csak annyit tudunk, hogy a gazdasági mentőcsomag leghamarabb júniusban léphet életbe. Mivel a részletek továbbra sem egyértelműek, legkorábban csak a május 16-án esedékes ülésen derülhet ki, hogy mely országok, mennyi pénzre és pontosan hogyan pályázhatnak majd a keretösszegből. Itt dönthetnek továbbá egy gazdasági helyreállítási, újjáépítési alap létrehozásáról is a 2021-ben kezdődő költségvetési ciklus részeként, amely azonban az elemzők egyöntetű véleménye szerint nagy valószínűséggel nem fog megtörténni, hisz a következő költségvetés alapvető számaiban sem tudtak még megállapodni a Tanácsban.

A nemzetállamok ideje

A járvány jól rávilágít az Európai Unió intézményi, működési és legitimációs válságára. A hatalmasra duzzasztott bürokratikus rendszer miatt a döntéshozatal nehézkes, hosszadalmas, egy hirtelen jött válságban nagyon gyenge hatékonyságú, szemben a sokkal gyorsabban reagáló és több eszközt felvonultatni tudó szuverén nemzetállami politikával.

Az egyes nemzetállamok – az ország sajátosságait és a járvány előrehaladottságát figyelembe véve – saját politikai eszközökkel láttak neki a védekezésnek. Az uniós tagországokban gyakorlattá vált az, hogy a gyorsabb reagálás érdekében a parlementek az alkotmánnyal és a törvényekkel összhangban különleges felhatalmazást adtak a kormányoknak, amelyek rendeletekkel tudtak reagálni vagy a megelőzés területén (többek közt Lengyelország, Ausztria, Magyarország, Dánia), vagy a már tömeges megbetegedések lassítása érdekében (például Németország, Dánia, Norvégia, Csehország). Azokban az országokban pedig, ahol a megbetegedések és az elhalálozások tragikus mértéket értek el (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Benelux-államok), az egyes kormányok nem várva tovább az unió segítségére, szintén szuverén módon cselekedtek, melynek hatékonysága már most tapasztalható. De a „különutas”, a többi országtól eltérő stratégiát választó Svédország is saját hatáskörében döntött arról, hogy nem vezet be szigorú korlátozásokat.

Az elmúlt időszak egyik legfontosabb tanulsága az, hogy kizárólag a nemzetállamok által meghozott szuverén döntéseknek, autonóm intézkedéseknek volt mérhetően hatékony és eredményes következménye. Így középtávon megjósolható az is, hogy az egyes uniós tagállamok kormányai a gazdasági intézkedések során sem fognak várni a brüsszeli bürokráciára és saját erőfeszítésekkel, az ország költségvetésének újratervezésével igyekeznek majd talpra állítani a gazdaságot.