Tanul a család

Lassan újra le tudnék érettségizni. A második gimnazista gyereket minden erővel támogatjuk az édesanyjával (én csak jó barátja vagyok a gyereknek) annak érdekében, hogy az online oktatása minél eredményesebb legyen, segítünk, de kemények vagyunk. Nem engedjük, hogy csak úgy az internetről letöltsön a gyermek, mert az élet tudásalapú. Mi segítjük, felkészülünk, majd megbeszéljük a témaköröket, végül vizsgázunk. Nekem már van egy ötösöm történelemből és egy edzéselméletből. A feleségem más vonalon képzett, neki a matematika, a fizika a szakterülete. Igaz, ő csak négyeseket szerzett a gyereknek, de ezzel is elégedettek vagyunk, bár a hitvesi ágyban megjegyeztem, többet várok tőle.

Legutóbb Petőfi Sándor volt a téma irodalomból. Na, erre ráment a fél délelőttöm. Ugyanis még a nyolcvanas években Erdélyben ott voltam annál a fánál, amelyiknél utoljára látták élve a költőt, ahol az utolsó versét írta. De a település neve csak nem akart az eszembe jutni (a segesvári csatában való halála sokak szerint városi legenda), nagy küzdelem árán beazonosítottam Fehéregyháza nevét, most izgalommal várom az osztályzatot.

Mindent jól bírok a koronavírussal kapcsolatban: a bezártsággal sincs komoly gondom, azzal sem, hogy a kocsmák sincsenek nyitva (ettől pedig nagyon tartottam). Egy a baj: nagyon sokat kell tanulni.

Vezető képünk illusztráció.