2020.04.07. 11:00
Szabadtéri mise – jó itt nekem
Nekem jó itt lenni. Boldog a lelkem. Azt érzem, hogy a sok rossz ellenére tartozom valahova.
Itt vagyunk, ugyanúgy mint azelőtt, ugyan sokkal kevesebben. A legcsodálatosabb feladat az enyém. A templomkulccsal kezemben sietek az Isten házába, hogy harangozhassak. Hirdessem a világnak, harsogjam, hogy mi bizony itt vagyunk... Kevesen, mindannyian máshonnan, de összegyűltünk...
Állok a szabadtéri misén. Szemem csukva. Hallgatom a passió részletét. S közben madarak csicseregnek. Különös. Eddig misén sosem hallottam ilyet... Ugyan nem is gondoltam rövid életem egyetlen pillanatában sem, hogy valaha ilyet át fogok élni, hogy át kell élnem. Ha valaha lesz gyermekem, ezt meg kell osztanom vele. Jó itt nekem.
A közeli házakból emberek délelőtti beszéde hallatszik. Valaki kerékpározik a plébánia kertje előtt. Lengedez a szellő. A főúton autók mennek... Sokkal kisebb a forgalom mint máskor szokott. Egy traktor hangját hallom. Lengedez a szellő. Egy szitakötő repült el mellettem. Rengeteg lila ibolya nyílik a plébánia kertjében. Madarak repülnek a magasban. Valahol a messzeségben vadászat hallatszik. Jó itt nekem.
Hallgatom a hangot, amely gyermekkorom óta végigkísér, s egy másikat, amelyet mióta főministráns lettem, egyre ritkábban hallok. A passió legszebb, ám legfájóbb részletét olvassuk... Jó itt nekem.
Készítek néhány fotót. A fények oly különös játékot űznek, mintha rajtuk keresztül üzenne nekünk az Isten. Ránk ragyogtatja csodálatos fényét. Én a fényképezőgép lencséjén keresztül átélem ezt a csodát, amelyet a többi résztvevő talán nem is sejt. Hálás vagyok. Különös ez a virágvasárnap. Lengedez a szellő. Jó itt nekem.