Jó hangulatban, jó célokért gyűltek össze a bálozni vágyók

Dunaföldvár Az eseményt Jákli Viktor, a rendező szervezet vezetője nyitotta meg. A dísz­vendéget, Süli János minisztert, Horváth Zsolt polgármestert, a helyi képviselő-testület tagjait, a Herbert Wenkel vezette Niederaichbachból, valamint a Pécsről érkezett máltás küldöttséget, nagy tapssal fogadták a vendégek.

A színvonalas műsor – Fafka Júlia, a Löfan mazsorettcsoport és az Ördögszekér Táncegyesület szereplésével, az igényes muzsikát játszó Diamant Capelle zenekarral – kiváló hangulatot teremtett az est folytatásához. A vacsora, a jótékonysági árverés és a tombola is lehetőséget nyújtott a dunaföldvári rászorulók megsegítésére.

Jákli Viktor főrendező: – Akiknek mostanában repülnek ki a gyermekei, próbálják meg őket ennek az önkéntes szolgálatnak megnyerni. Hozzanak új ötleteket és friss erőt, hogy továbbra is dinamikusan és lelkesen végezhessük a munkánkat, a rászorulók megsegítésére. Hátrányos helyzetű családok és gyerekek mindig is voltak, és egy jó darabig lesznek is. Mivel lassan kiöregszünk ebből a munkából, szükségünk van az utánpótlásra. Itt szeretném megköszönni az önkénteseink munkáját, s vele együtt a családtagok türelmét, a tőlük a szolgálatunkkal elvett időért!

Horváth Zsolt, a város polgármestere: – A jó barát arról ismerszik meg, hogy ahol tud, ott segít. Az önkormányzat egyik jó barátja a Máltai Szeretetszolgálat. Közös dolgaink voltak, vannak és lesznek is. Számítunk a munkájukra a jövőben is. Köszönjük az eddigi együttműködésüket. Jákl Viktornak pedig ennek és a hasonló rendezvényeinek a létrehozását és azt, hogy igazi harcosként nem adja föl a munkálkodását, amit most már harminc éve végez.

Jónás Gergő, a Máltai Szeretetszolgálat Dél-Dunántúli Régió regionális ügyvezetője: – Szeretném, ha mindenki tudná, hogy a Málta egy nyitott és befogadó közösség. Ez a bál egy nagyon jó kezdeményezés. A máltaiaknak nemcsak arról kell híresnek lenni, hogy az utolsókig elmennek a szegények felkarolásában, hanem arról is, hogy nagyon jó közösségeket működtetnek. Nemcsak önmagukban, hanem megszólítják a környezetükben élő összes többi embert is. Ebben a dunaföldvári csoportunk az élen jár. A régiónkban a legkomolyabb társadalmi eseményeket ők szervezik és erre nagy szükség van.

Hájas Ferenc dunaföldvári grafikus, festő, képzőművész: – Ezzel a gesztussal én is hozzájárultam egy szép hagyomány további sikeréhez. A felajánlott alkotások árverésre kerülnek ezeken a báli éjszakákon, a befolyt jövedelmet pedig a Máltai Szeretetszolgálat helyi önkéntes csoportja egy nemes célra, a rászorulók támogatására fordítja. Soha nem szoktam utána járni, teljesen megbízom bennük. Szerintem ez így együtt egy jó dolog, a közösségünket erősítjük vele.

Süli János, a Paks II beruházásért felelős tárca nélküli miniszter: – Szerintem a Máltának országszerte és az erdélyi kapcsolatokban is nagy feladatai vannak. Még polgármester koromban azt akartam, hogy ők vegyék át a lakásgazdálkodást és kisebbséggel való foglalkozást Pakson és Veszprémben. Úgy láttam, hogy azt a nehéz, szerteágazó feladatot, gondot, ami egy önkormányzati hivatalra vár, nem fogja tudni megoldani, de a körzeti megbízott sem. Például, hogy a kisebbség kultúráltan használja a lakást, fizesse a díjat, és végezze az egyéb szocializáló feladatokat. Mint a példa mutatja, Veszprémben a Máltai Szeretetszolgálat az önkormányzattal összefogva nagyon hatékony lépéseket tudott tenni annak érdekében, hogy ott mára a lakáshasználat, a tisztaság, a rend, a munkavállalói képesség sokat javult. Ugyanígy fontosnak találom a gyűjtéseiket és az adományok elosztását is, amit ők végeznek. Az elmondottakért is örömmel teszek eleget a meghívásuknak, mert ők nagyon stabil, fontos szereplők Magyarországon!

Kiss Lajos Csaba, az önkormányzat képviselője és a Dunaföldvári Sporthorgászok Civil Egyesületének elnöke: – Úgy érzem, hogy Dunaföldvár képviselő-testületének tagjaként illik megjelenni az ilyen rendezvényeken. Jákli Viktorral nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki az elmúlt több mint tíz év során. Tisztelem a munkásságát. A vöröskereszt mellett ők azok, akik városunkban kiemelkedő teljesítményt mutatnak fel, nagy tömeget mozgatnak meg. Őket ebben az általam vezetett kulturális és oktatási és szociális bizottság is sok mindenben támogatja és nagyra értékeli. Ezen az eseményen több célom is van. A Horgász Egyesületet képviselve bizonyos kérdésékben szeretném egy kiemelt személyiséggel egyeztetni a terveinket. Mellette szeretnénk a barátainkkal jól érezni magunkat. Éppen ezért a saját idei boraimból kóstolóként öt fajtát is hoztam a számukra.

Simon István nyugalmazott református lelkész: – Jó itt lenni, és jó szólni hozzátok. Három ige jutott eszembe. Az egyik: Jézus mondja, hogy a szegények mindig veletek lesznek. A másik: aki könyörül a szegényen, az úrnak ád’ kölcsönt, a harmadik pedig, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten.

Lipták Tamás, a Máltai Támogató Szolgálatának a vezetője a családjával együtt vett részt az eseményen. Ő adta át a dunaföldváriak ajándékát a Herbert Wenkel vezette Niederaichbachból érkezett testvéregyesületnek. Ez egy emléklap volt, amit egy helyi bőrdíszműves, Miskolczi Ildikó foglalt keretbe.

– A két szervezet között mintegy tíz éve szoros, baráti kapcsolat él. A Máltai Szeretetszolgálat jelmondata a hit védelme és a szegények gyámolítása. Németországban kevesebben vannak, de az elesetteket ott is igyekeznek segíteni. Ezért ők inkább a katasztrófavédelemben vesznek részt. Emellett felismerve, hogy Magyarországon és Erdélyben nagyon sok rászoruló ember van, segítik a mi munkánkat is.

Barátsággal érkezik és úgy is fogadják

Süli János a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter a megjelenésével talán mindenféle közéleti helyszínen elvarázsolja a vendéglátóit. A derűjével, a közvetlenségével és a közérthetően elmondott gondolataival. Szerencsénk volt hozzá.

Az egyik legutóbbi társasági eseményen nem is tudott olyan helyre pillantani, hogy valaki ne üdvözölte volna onnét barátsággal, pedig ott több száz vendég jelent meg.

-Valóban nagyon sok ismerősöm van ezen a rendezvényen is. Az előbb például Nagy Gáborné asszonnyal váltottunk szót, aki korábban a Dunafödvár polgármestere volt. Attól függetlenül, hogy ki melyik pártnak volt a tagja, mindenkivel kooperálunk. Amikor valakit egy város vezetőjévé választanak, akkor nekünk kötelező vele együttműködnünk. Az a fontos, hogy haladjanak, fejlődjenek ezek a települések. Ezért aztán valamennyi egymást követő polgármesterrel jó kapcsolatot ápoltunk és tesszük azt a jövőben is.

Mellettük sokan vannak itt az erőműves dolgozók, és korábbi kollégáim is, akik valamennyien a jó ismerőseim. Ezért, ha belefér az időmbe, szívesen járok a hasonló eseményekre.

A mosolygós miniszter

-Valószínűleg ez egy Isten áldotta adottság, csak élni kell vele. Ezt a munkát csak nyíltan,és nem mogorva módon szabad végezni, mert akkor azt hiszik, hogy valamit leakarunk tagadni.

Amikor még a Cégnél (az atomerőműnél) voltam vezető, majd polgármesterként dolgoztam Pakson, a legnagyobb problémák mellet is igyekeztem megőrizni a jó kedélyemet. Mindig azt mondtam a kollégáimnak, hogy ha van egy probléma, attól nem szabad megijedni, hanem meg kell azt oldani.

Tengernyi feladata lehet az új projekt kapcsán

-Dolgozni kell. Itt is sűrű a programunk. Sokan kételkednek, hogy meglesz-e, vagy nem az új blokk Pakson.

Én ahhoz adtam a nevemet, hogy meglegyen. Föl sem merült bennem, hogy mi egy alibi szerepet vállalunk, hogy húzzuk, halasszuk a munkálatokat. Egy atomerőmű felépítése mindenütt a világon bonyolult dolognak mondható. Finnországban egy évvel korábban, hozzánk hasonlóan a Roszatommal kezdték és ők sem tudták tartani az időt.

A határidők

Náluk egyébként van tapasztalat. Egy kicsit hamarabb kezdtek bele a munkába, nem a jelenlegibe, hanem Olkiluotoban, egy harmadik, ezerhatszáz wattos francia Siemens blokknál, Ott a terveket és az engedélyeket elég hamar megszerkesztették, de már tíz éve nem tudnak érdemben haladni. Ígéret ugyan van rá, hogy az idén átadják, de még semmi sem konkrétum abban a projektben.

Tehát én azt mondom, hogy ennél sokkal jobb, hogy ha megalapozottan jó terveket és engedélyeket készítünk. Amikor viszont belekezdünk, akkor betudjuk befejezni a munkát. Ugyanis az a legdrágább, ha az építkezés közben kell megállni, tervet módosítani, visszabontani a különböző dolgokat. Ezt megalapozottan kell előkészíteni.

A bizalom légkörében

-Az orosz fél átadta nekünk a háromszázezer műszaki dokumentumot szeptember végén. Az alapján az engedélykérelmünket a jövő nyáron beadjuk, Onnét kezdve nagyjából kitudjuk számítani, hogy körülbelül mikorra készül el.

Ezt a munkát nem lehet idegesen, vagy kétségbeesetten végezni. Most a Paks 2-ben is több száz ember foglalkozik a tervek ellenőrzésével. Mindenkit nyomaszt a határidő betartása, de elmondtuk nekik, hogy a munkájukat nyugodtan és lelkiismeretesen végezzék el. Nem lehet senkire sem ráerőszakolni, hogy a tudását megtagadva, valamire a mi kérésünkre mégiscsak azt mondja, hogy jó ez a dokumentum, pedig az ellenkezője az igaz, de nem mer szólni.

Egy atomerőmű létesítésénél nagyon fontos, hogy mindenki őszintén merjen nyilatkozni. Ne féljen attól, hogy majd a főnöke leszidja, nem kap prémiumot, vagy nem kapja meg az esedékes bérét. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha én magam is nyugodtságot sugárzok. Amikor azt látják, hogy ideges és feszült vagyok, akkor előbb-utóbb nem hiszik el, hogy nekik szabad alaposan, körültekintően, nyugodt légkörben dolgozni. A legfontosabb a minőség és a biztonság, nem a határidő. Ezt mindig elmondjuk.

A személyes garancia

- Az előzőekben is végig fontos volt, hogy lehet hibázni, mert az része az életünknek, mert bármelyikőnk hibázhat. Arra megtorlást, vagy büntetést nem alkalmazunk, Persze mindent értékelni kell és meg hozni a szükséges intézkedéseket, hogy a jövőben elkerüljük őket.

Alapvetően az a jó, ha a beosztott bízik abban, hogy neki hosszútávon biztonságos munkahelye van. Ennek érdekében odafigyel, és nem követ el rossz megoldásokat. Minden nap megerősítjük a munkatársainkban, hogy nyugodtam merjék azt mondani valamire, hogy nem! Vagy azt, hogy Főnök, elrontottam, az elmúlt heti véleményem rossz, szeretném visszakérni azt a tervet! Akkor nem leszidni kell őt, hanem azt mondani, hogy OK, de legközelebb kerüld már el, hogy ne utólag kelljen észrevenni a bajt!