Minden tizedik nő érintett: ugye nem akarsz a következő lenni?

Az Ady25 Galéria kiállítóterében a mellrák utáni korrekciós-helyreállító műtéteken átesett nők néznek ránk körbe a falakról. Tíz fantasztikus, erős, bátor nő, akik nem kevesebbet vállaltak föl, minthogy megmutatják műtéti hegeiket, csodás hennamintákkal díszítve, enyhítve a hátborzongató tényt a betegség miatt csonkolták testüket.

El sem tudom képzelni, mekkora erő és bátorság, elhatározás kellett ehhez! Tették mindezt azért, hogy erőt adjanak azoknak, akik éppen a betegség rögös útján lépkednek, hogy megmutassák, a mellrák után is van élet. Hogy mennyire, azt látni lehetett az arcukon a megnyitón, és férjeik, gyerekeik arcán ugyanúgy. Mert a túléléshez az is kellett, hogy ők is velük legyenek. A művészi igényességű fotókat Csikós Árpád fotóművész készítette két évvel ezelőtt. Úgy látja, eddigi élete legszebb anyaga készült el. A testeket Hegedüs Gyöngyvér és Isabelle Gimet díszítette pazar hennamintákkal. Utóbbi maga is átesett a betegségen.

A teltházas megnyitón Andor Tamás Balázs Béla-díjas kiváló- és érdemes művész operatőr a férfiakról, az útról és a női testről beszélt. A férfiakról, akik helytállnak a nehéz pillanatokban, az útról, amit a nő végigjár a drámai tényközléstől addig, amíg egy ilyen térben tanúságot tesz a bátorságáról, hősiességéről, az életigenléséről. Szalontai Ábel, a ­MOME Fotográfiai Tanszékének vezetője, az egyesület egyik alapítója a fotográfia csendjére hívta fel a figyelmet, ami ezekből a képekből hihetetlenül erősen sugárzik. Kiemelte, a baj társakat is ad nekünk.

Tíz kép, kilenc név. Kilenc személyes történet. Hideglelős, de igaz történetek. Ilyenek: Ildikó (35): 32 évesen diagnosztizálták nálam a mellrákot. A családban soha, senkinek nem volt korábban. Összesen 3 évig szoptattam, és egészségesen éltem. Eltávolították a jobb mellemet, majd jöttek a kemók, a sugár, végül a többlépcsős rekonstrukció. Az 5 éves hormonterápia segít, hogy tünetmentes maradjak.

A történetek között ott van Halom Borbála, a Mellrákinfo Egyesület elnökének sajátja is. Bori (46): 2012, november 6-án (39 évesen) diagnosztizálták nálam a mellrákot. Teljes bal oldali mell-eltávolító műtétem volt, azonnali expanderes helyreállítással, majd 6 kemoterápiás kezelés és 28 sugárkezelés. Ezt követően még két műtétem volt, amikor a teljes rekonstrukció történt, illetve a mellbimbó kialakítása, tetoválása. Ötéves hormonterápiában részesülök.

Borbála hét éve éjt nappallá téve foglalkozik a mellrákkal. Már a másokéval is. Látogatja a kórházban azokat, akik egyedül vannak, fáradhatatlanul mozgatja a Mellrákinfo Egyesületet, mert az a legfontosabb, hogy minden létező fórumon megmutassa, ez egy gyógyítható betegség, ha időben kezelik. Facebook csoportjuk 1600 főt számlál.

Ott segítenek egymásnak, hiszen vannak köztük olyanok, akik már megnyerték a harcot ezzel a kegyetlen betegséggel szemben, vannak, akik éppen most néznek farkasszemet a ténnyel, és olyanok, akik épp küzdenek vele. Bori (mert mindenki csak így nevezi) arra a kérdésre, hogy mi hajtja ennyire, azt a profán választ adta, hogy „meg akarom menteni a világot”. Aztán könnyeit nyelve kiegészítette: „Meg akarom találni a gombot, amit ha megnyomok, nem hal meg több nő mellrákban. Szebbé akarom tenni a világot!”

Hazánkban évente 8500 nőt diagnosztizálnak mellrákkal és 2000 nőt veszítünk el a késői felismerés miatt, pedig az időben felfedezett mellrák 95 százalékban gyógyítható. Nőket veszítünk el, akik anyák, lányok, nővérek, húgok, feleségek, nagymamák. Miközben egynek sem lenne szabad meghalnia mellrákban! A képeken szereplő nők mind átestek ezen a rettegett betegségen. Mindegyikük elveszítette egyik, vagy mindkét mellét.

A hegek a testükön örökre ott maradnak, emlékeztetve arra a borzalomra, amit átéltek. A kiállítás egyik üzenete ez: Törődj magaddal, hogy neked soha ne kelljen átélned ezt! A másik, világba üvöltött üzenet azoknak ad erőt, akiknek már késői a jótanács: A mellrák után is van élet! Nem is akármilyen élet. A képeken szereplő nők mind mosolyognak, és őszintén.