2019.09.03. 20:00
„Szelektíven” szórjuk a hulladékot a városban
A parkolás mellett a másik neuralgikus pontja Dunaújvárosnak a szemétügy, a szeméttárolás, és úgy egészében a szemétkérdés. A parkolással nemrég foglalkoztunk, most a szemetelésen a sor.
Fotó: LI
A városban nem lenne rossz a helyzet, elégségesnek tűnik a kukákkal, konténerekkel való ellátottság, a szemétszállítás is megoldottnak látszik a Dunanett Nonprofit Kft. révén. Huszonhét helyen található a városban szelektív hulladékgyűjtő sziget, rendszeresen végez a Dunanett ingyenes lomtalanítást. A kommunális hulladékbegyűjtést és szállítást a hét hat napján végzi a Dunanett, a gyűjtőedényekbe építési-bontási törmelék, veszélyes hulladék nem kerülhet. Az építési-bontási törmelék elszállítására fizetős konténert biztosít a cég – igaz, ez nem olcsó mulatság, bár minden viszonylagos. (Egy három köbméteres konténer kihelyezése 32.850 forint.)
Az illetékesek is látják, hogy szemétfronton gondok vannak a városban, ezért is telepítenek tíz térfigyelő kamerát szelektív hulladékgyűjtő szigetek mellé.
Fotók: amatőr felvétel
De beszélhetünk itt megfelelő szemételszállításról, -gyűjtésről, térfigyelő kamerákról, ha a gondolkodásunkban nem lesz rend, akkor továbbra is szemetes marad a város.
Mintha sport lenne a városban a szemetelés: boldog-boldogtalan szórja el a szemetét, amerre lát. (A szemetelés alatt értem én a cigarettacsikkek elegáns eldobását, a papír zsebkendők, a csokoládépapírok eldobását az utcán, a buszmegállókban, a parkokban.)
A legveszélyesebb az illegális szemétlerakók létesítése, ugyanis, ha egy kupac szemét megjelenik, akkor utána már mindenki úgy érzi, ő is oda rakhatja a nemkívánatos „termékeit”.
Fotó: Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap
Mi, magyarok szeretünk megszólni más népeket, miközben tisztaság ügyében példát vehetnénk másoktól. Nem hiszem el, hogy sok olyan ország létezik az Európai Unióban, ahol normális lenne az ablakon kiszemetelni, cigarettahamut, csikket az alatta lévőnek az erkélyére dobni.
Fotó: Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap
Szóval először tegyünk rendet a gondolkodásunkban, legyünk igényesek, és nem csak otthon a négy fal között. Már csak azért is, hogy ne kelljen szégyenkeznem úgy, mint amikor a Kanadában elő – csupán tizenkét éves (!) – unokaöcsém Dunaújvárosban sétálva csak annyit mondott: itt nem tanítják meg az embereknek, hogy nem szabad szemetelni?
