A szobor kicsinyített mását vitték ajándékba

2019.06.22. 12:00

A Martinász nem volt kellőképp szocialista

Sokan Dunaújváros egyik jelképének tartják a Martinász szobrot, amely a Vasmű úton látható 1960-tól. A szobor egy ideig még Dunaújváros címerében is benne volt, 1969-től 1991-ig.

Agárdy Csaba

Somogyi József Martinász szobra 1953-ban készült el, de csak hosszú évek múltával, 1960-ban, Dunaújvárosban kapott köztéri nyilvánosságot. A szobor eredetileg Schall József építész kérésére a soroksári vasmű elé készült, modellje pedig egy csepeli vasmunkás volt. A soroksári gyár akkori igazgatója azonban nem volt elégedett a szoborral, így nem került a gyár főbejárata elé. Ugyanis nem tartotta elég daliásnak, hanem vékonynak és szakadtnak. Nem volt kellőképpen szocialista élmunkás, hanem úgy nézett ki, mint egy keményen dolgozó martinász.

A szobor születésének hiteles történetét Somogyi Józsefnek, a Dunai Vasmű martinászainak írt leveléből ismerhetjük meg a legjobban, ebből közlünk egy rövid részletet.

Dunaújváros elfogadta, magáénak érezte és érzi ma is a Martinász szobrot
Fotó: Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap

„Talán nem szószaporítás, ha előzőleg a városukban álló szoborról – amely most már nem is az enyém – elmondok egy-két visszaemlékező mondatot, néhány érzést, mint vált nálam szoborrá az élmény. Az első változata nem megrendelésre készült. A Csepel Vasműben jártam, vonzott a gyárkolosszus sokrétű élete. Itt néztem először a csapolás fehéren izzó fémzuhatagába. Jártam a nagy daruk alatt, a sorba rakott acéltömbök „utcájában”, sütötte arcomat elhűlő izzásával a sok feketén forró henger. Nehéz az ilyesmiről beszélni. Azt hiszem, érződik, hogy nem oly egyszerű kérdés ez, és semmiképp sem lehet felszínes lemintázása egy martinász-modellnek.

A sokrétű élmény felemelő és megrázó nagyszerűsége, néha emésztő gyötrődés, kereső kínlódás után érik csak szoborrá, és több kell legyen, mint az élet külsőséges mása. Szobromat sokan, tán olyanok is, akik nem is látták Önöket, Önökre hivatkozva elmarasztalták. Az előbb említett érzések, a sok kereső, teremtő küszködés, egy rossz vallató bíró ridegsége elé állíttatott, kinek csak felszínes, lényeget egyáltalán nem érintő kérdései voltak. Miért sovány? Miért néz komoran? És horribile dic­tu: szocializmusban szakadt ing?!… Pedig mi tudjuk, Önök csinálják, én meg láttam, hogy nem amolyan tessék-lássék harc ez, horgas inak bírják csak, a dagadt izmokat elolvasztja a forróság. A szinte fenséges küzdelmet nem tükrözi bájolgó figura, de nem is kell, hogy így tükrözze, mert egyrészt nem igaz, másrészt nem szégyen, hogy ilyen.”

(Ezt a levelet megelőzte egy másik: a dunaújvárosi martinászok köszönő levelet írtak a szobrásznak, amit az ­MSZMP-titkár, a gyárrészlegvezető és a szakszervezeti titkár írta alá, erre válaszolt Somogyi József.)

Végül 1960. április 4-én avatták fel a szobrot, a mai helyén. Érdekes, hogy sokáig sem a soroksári, sem a dunaújvárosi vasmű elé nem lehetett elhelyezni az alkotást, viszont 1958-ban a brüsszeli világkiállításon arany­érmes lett, sőt a szobor másolatát Kádár János, akkori pártfőtitkár ajándékba vitte a baráti lengyel népnek. Ki érti ezt?

Rózsa Gyula művészettörténész így írt a szoborról – egyébként megoszlott a vélemény arról, hogy kohászt vagy martinászt ábrázol, de ezzel most már nem is érdemes foglalkozni, maradjunk abban, egy martinászról beszélünk – 1970-ben :„...a Martinász csípőre tett kézzel, fáradt-diadalmas mozdulattal, az igazi munka igazi, keserves pátoszával. Szokatlan volt sovány győztessége, szokatlan sallangtalan plasztikai ereje...”

Dunaújváros elfogadta és magáénak érezte a szobrot – valószínűleg ehhez azért arra is szükség volt, hogy Sztálin halála és az 1956-os forradalom után enyhült a szocializmus szorítása. 1969 és 1991 között a város címerében is szerepelt a Martinász, 1970-ben pedig éjszakai díszkivilágítást kapott.

2013 májusában a DVG Zrt. szakemberei teljesen átalakították, megszépítették a Martinász szobor környékét. A parkosítás kezdeményezői dr. Dorkota Lajos, Cserna Gábor és Gombos István voltak. Június 3-án felavatták a Martinász szobor környékén elkészült, szép parkot, ahol méltó helye van a város egyik jelképének. Forrás: jakd.hu, dunaujvarosmesel.hu

Somogyi első kiemelkedő műve volt

Somogyi József a ma Ausztriához (Burgenland) tartozó Félszerfalván született 1916. június 9-én és 1993. január 2-án halt meg Budapesten. Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész, 1974 és 1987 között a Képzőművészeti Főiskola rektora volt. Országgyűlési képviselő is volt, 1974 és 1978 között az Elnöki Tanács tagja, 1984-től 1992-ig a Magyarországi Református Egyház világi elnöke.

Első kiemelkedő, korszakjelző műveként az 1953-ban megformált Martinász valósult meg. Az 1960-as években alkotásaival, elsősorban a budapesti Mednyánszky-síremlékkel, a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János emlékművel, a szigetvári Zrínyi Miklós lovasszoborral az 1945 utáni monumentális szobrászat természetelvű, figuratív ágazatának fontos alkotásait hozta létre. Szobrászatának lényeges jellemzője a vázszerűség, a szerkesztettség.

Dunaújvároshoz nemcsak a Martinász-szobor köti, hanem az Építők útján található Öntelt mackó (1950) és a Duna-parti Aratók (1979) is.

Forrás: hu.wikipedia.org

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában