2019.05.18. 12:00
Nem késtünk még el virágözönt varázsolni
Didergő kofák kínálják portékájukat, nem éppen jókedvűen, mert ez a szokatlanul hideg időjárás bizony jól kibabrált velük. Hét közben csak szállingóztak a vevők, ami nem csoda, hiszen esett és a szél is fújt, ráadásul csupán csak tíz fok volt. Sok árus ki sem pakolta a standját! Néhány őstermelő reménykedve várta a kuncsaftokat, a viszonteladók pedig a hét végében reménykedtek, rajtuk ne maradjon az áru.
Tegnap reggelre már majdnem a megszokott volt a kereslet-kínálat, hiszen hét végéhez készülődnek a háziasszonyok. A felhozatalra egy szavunk sem lehet, bármit szeretnénk is vásárolni, mindent megkapunk.
A standok jó részét most a a palánták foglalják el, virág-, zöldség- és gyümölcskezdemények sorakoznak a kis cserepekben. Nincs még késő sem a begóniát, muskátlit, petúniát, százszorszépet kiültetni a kertbe, balkonra, sem a paprika-, paradicsom-, karalábépalántákat földbe rakni, sőt még az eper is utoléri magát, kései érésével.
Fotó: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap
Ha a már említett zöldeket nézzük, csodaszép idei kelkáposztákat kínálnak, gusztusosan kelleti magát. El sem hinnénk, hogy káposzta szó alatt micsoda népes családot értünk! Nem pusztán az ismert fejes káposzta, kelkáposzta, lilakáposzta tartozik ide, no meg a kelvirág vagy más néven kelbimbó, bimbóskel. És a kínai kel, ami nem véletlenül kapta nevét, hiszen Ázsiában volt őshonos növény. A karalábé is a káposztafélék családjába tartozik, a karfiol szintén, a brokkoli is unokatesó e famíliában, s a kevéssé ismert fodros kel (leveles kel) és a bordás kel.
A saláta is virít, ám régóta nem vásároltam már, s amikor ennek okát kutatom, csak annyit válaszolhatok: a saláta már nem a régi. A külső levelei elrághatatlanul fásak, keserűek, a belsők pedig ízetlenek, szinte látom, ahogy valami tápoldaton nevelik a bitang nagy fejeket. Szépnek szép, de hol van ez a kiskertihez képest?
Az újságban már olvastam, hogy megérkezett a piacokra a hazai újkrumpli, s olcsóbban, mint a külföldről hozott. Jelentem, a hír igaz, csodaszép árut vásárolhatunk 350 forintért. A hét végi menüben újdonságként hat majd, már csak azt kell kitalálni (bocsánat!), BBQ-s csirkeszárnyat, fokhagymás tarját, töltött oldalast, vagy bundázott karajt készítsünk-e hozzá…
Piaci furfangok és huncutságok
Portyánk során végig motoszkált bennem egy finom leves vágya, s mivel már szép idei sárgarépa és zöldség kapható (aminek persze inkább a látványa szép, ízét illetően utol nem éri az „órépát”), kiókumláltam, hogy „hamis” zöldborsólevest főzhetnénk (amiben annyi a csalás, hogy fagyasztott borsót használunk, hiszen az idei még csak most virágzik). Furfangokkal a termelőknél is találkozunk, az eper kilója például ezer és kétezer forintba kerül (most felejtsük el azt a huncutságot, hogy még a nagybanira kerülés előtt átcsomagolják, s a görögöt magyarként árulják), ami esetben az olcsóbb az importáru, s a drágább a hazai. Könnyen megkülönböztethető egyébként, elég csak megkóstolni. A viszonteladóknál a kóstolás nem dívik! Egyetlen szem, kóstolásra szánt epret lemért, s kifizettetett velem a hölgy – miközben a nap végén kilószám dobja ki a penészes, tottyadt árut. Az eset tanulsága: nem kötelező nála vásárolni.
