Fontos, hogy megőrizzük az értékeinket!

– Dunaföldvár újból megkapta a városi rangját 1989. március 1-jén. Az akkori államminiszter, Pozsgai Imre adta át az iratokat és a város kulcsát. Az azóta munkával és történésekkel eltelt időszakot ünnepeljük. Ebben vannak szép sikerek, de botlások is, és olyan évek, amikről úgy éreztük, hogy csak stagnáltunk. Voltunk, vagyunk és azt gondolom, hogy egy békés, életképes, vendégszerető, befogadó kisváros leszünk a jövőben is, itt a Duna partján. Nem az a fontos, hogy ma ünnepelünk. Inkább az, hogy egy jól prosperáló városban, békességben élünk, ezért akár minden napunk egy ünnep lehet. A központi ünnepségre meghívtuk a várossá válásunk óta eltelt időszak korábbi polgármestereit is, az ő munkájuk is része az azóta elért közös teljesítményünknek.

Egy város akkor lesz fejlődő, ha az elődöknek azokat az elgondolásait, amik jók és a maguk idejében a legjobb tudásuk szerint meghoztak, végig kell fussanak a fejlődésünkön. A város életét nem ciklusokban, hanem történelmi léptékekkel, de legalább tíz és húsz években mérjük. Aki nem képes ezzel azonosulni és egy ívet fölrajzolni, kimondani, hogy innét szeretnénk eljutni oda, az nem igazi városépítő. Ez olyan, mint a kerékpározás, nyomni kell a pedált, nem szabad megállni, mert előrefelé kell végigmenni a kijelölt úton. Vannak eredmények? Vannak! Lehet, hogy valamit még Kiss János indított 1992-ben, de az átnyúlt Nagy Gáborné Ilonka időszakára és az ő kezdeményezéseit is folytatni kellett.

– Természetesen én is tettem le új alapokat ebbe a munkába, és majd, ha a választók jóvoltából megtehetem, tovább tudom vinni a terveinket. Remélem, hogy majd az utódaink is ezt fogják tenni! Amennyiben nem így lesz, dobjuk el a város kulcsát és zárjuk be a kapuinkat, mert megállítottuk a fejlődésünket. Én úgy kerültem ide, de ezt a települést annyira szeretem, mint a szülővárosomat. Azt gondolom, ha mindenki csak egy picit tesz hozzá, akkor csodálatos lesz a maga környezetével, identitásával, lehetőségeivel és azzal, hogy utat enged az alkotó elmének.