Bankrablás

Olvasom, hogy egykoron az emberek nem jöttek zavarba, hogy az álmot megmagyarázzák. Ha felébredés után egyáltalán visszaemlékeztek rá, magasabb, isteni hatalmak kegyes megnyilatkozását látták benne. A felvilágosodás korában ez az egész értelemdús mitológia pszichológiává alakult át, és ma nem kétséges, hogy az álom az álmodónak saját lelki alkotása. Nos, Kovács úr is így volt ezzel, amikor reggel felé azt álmodta, hogy kirabolja azt a bankot, ahol dolgozik. Álarcban, fegyverrel a kezében berontott a pénzintézetbe, ahol a bevételt követelte. Az ügyintéző mosolyogva nézett rá, majd így szólt: „Üdvözlöm Kovács úr! A pénztárban jelenleg 100 millió forint van, amit szívesen átadok magának, de előbb számoljunk el korrektül.

Ugye jól tudom, hogy önnek, és a feleségének is van lakáshitele, továbbá autóvásárlási hitele is. Mindkettőjüknek van folyószámlahitele, vállalkozói hitele, vásárlási hitele, sőt munkabérelőlege is. Átutalással fizeti az éves rezsiköltségeket, biztosítási díjakat, telefon- és internetszámlákat.” Ezután elővett egy papírlapot, és minden tétel összegét akkurátusan felírta, összeadta, majd így szólt: „Kedves Kovács úr! Az ön tartozása jelenleg összesen 102 millió forint. Kérem, fáradjon, a kettes ablakhoz, szíveskedjen befizetni 2 millió forintot, és kvittek vagyunk!” Kovács úr verejtékben fürödve riadt fel, percekig azon tűnődve, hogy ez álom volt csupán, vagy maga a valóság. Majd amikor megnyugodott, felöltözött és elindult a munkahelyére. Dolgozni.

Vezető képünk illusztráció.