Azok a régi szép idők

Ülünk hárman a fővárosi Tüskecsarnokban és pusztán csak a szakmai beszólásokkal telített szotyizós néma csönddel bambuljuk, amint számunkra – szurkolói identitást tekintve – idegen egyletek jégkorongozói nyomakodnak hevesen egymás ellen, kergetik szédítő sebességgel a pakott. Nincs nyakunkban sál, nincs nálunk semmi, csak a félig kihűlt forralt bor, a kijelölt sofőr az álsörét szorongatva nézi, amint a diósgyőri Magosi az újbudai Pozsgai szorongatása mellett a hálóba tereli a korongot, majd jön Vas János, és mindent eldönt, amit lehet. Összegzünk, feledve a mélységes jelent, bízván a jövendőben: Újváros – „Mindenkimás”: 2–0.

Vezető képünk illusztráció.