Jó látásmód, alkotó közösség

Elgondolkodott, hogy a város annyi tehetséges művészt adott már, lehet, hogy csak egy szakkörre lenne szükség. A Széchenyi gimnázium vezetése nyitott volt az ötletre, és elkezdtek dolgozni. A cél az volt, hogy a diákok eredményeket érjenek el. Az első évben egy lány indult, és ezüst minősítéssel tért haza. Tavaly már hárman indultak, és két aranyat és két ezüstöt hoztak el, ráadásul tavaly a Keszthelyi Helikoni ünnepségeken arany minősítéssel és kategória-fődíjjal tértek haza. Ekkor gondolta úgy, hogy jó lenne elmélyíteni a tudásukat, és létrehozni, összekovácsolni egy alkotó közösséget, ne csak egy jó látásmódot kapjanak, de legyen meg az emberi oldala is. Ez úgy tűnik, nagyon jól működik is.

Akik eddig egy osztályba jártak, de nem beszéltek egymással, most összejárnak...

A tábor ötletére mindenki azonnal bólintott. Nagyon komoly technikát vittek magukkal, középformátumú gépet (Hasselblad, Mamiya), analóg filmes gépeket, asszisztenciát kaptak. Az analóg technika azért is fontos, mert kénytelenek megtervezni a képeket, korlátozott a nyersanyag, és nem látják azonnal az eredményt. Éjszaka, ködös jelenetet fotóztak, cseppkőbarlangban jártak, napfelkeltét fényképeztek, szürreális jeleneteket állítottak be, beindult a kreativitásuk. Nagy sikert aratott köztük, hogy önállóan, maguk hívták elő a filmeket. A tábor gyakorlatát folytatták a tanév kezdetén is, 80 százalék gyakorlat, a többi elmélet. Már most erős az anyag, amiből kiállítást szeretnének.