A robbanó gumicukor esete a kémcsövekkel

A meghívás egy izgalmas kémiaórára szólt, ahol egyrészt az addig tanultakból, másrészt a középiskolai anyagból választott ki Kiss Tibor és Dóra Ádám kémiatanár. A bő egyórás foglalkozáson összesen 22 látványos kísérletet mutatott be a két elkötelezett pedagógus. Kiss Tibornak bőven megvan már a gyakorlata az efféle órákban, már ha csak azt vesszük is számításba, hogy a Pannonban ez már a negyedik alkalom volt a vendégjárós kémiaórára.

Már az előkészítésre is nagy hangsúlyt fektetnek, a terembe lépve már színes folyadékokkal töltött edényekből ömlik a „füst”, a plafonhoz léggömberdő ragad, és minden padon katonás rendben várják az eszközök a háztűznézőbe érkező fiatalokat. Nem mondhatnánk, hogy unalmas dolog kémiaórát látogatni a Pannonban, ugyanis a savas és a lúgos kémhatást elő lehet adni képletekkel és definíciókkal is, ám a POK-os tanórán a paradicsomlé, vagy a feketeretek levének színe változik meg a kísérlet folyamán, ahogy a zöldségbe savat, a gyümölcsbe lúgot öntenek. Meg hát nem mindennap látni, hogy a kámfor „kámforrá válik”, vagyis eltűnik, szublimál az orrunk előtt. Egy életre megjegyezzük, hogy vízzel nem oltunk benzintüzet, ha élőben látjuk, mi történik. Mint ahogyan a szikrázó, pattogó, világító kémcsöveket, a kitörő „vulkánt”, a „trópusi vihart”, vagy azt, hogy milyen heves reakcióba kezd a kálium-klorát, ha felmelegítjük, és bármely szerves anyaggal találkozik, esetünkben a gumicukorral.

Kálium-klorát

Legnagyobb mennyiségben gyufa, tűzijátékok és robbanószerek gyártására használják. Az úgynevezett biztonsági gyújtó fejének elkészítéséhez antimon(III)-szulfiddal és kénnel keverik. Felhasználják a textilfestésben oxidálószernek. Laboratóriumban oxigén fejlesztésére használják, katalizátorként általában mangán-dioxidot adnak hozzá. Régen 1-3 százalékos híg oldatát toroköblítőként alkalmazták, de már nem használják mérgező hatása miatt.