A Prima Primissimára jelölt Rubicon főszerkesztője Dunaújvárosból indult

Mielőtt elmentem hozzá, megkerestem egykori középiskolai osztályfőnökét, Böszörményi Zoltánnét, Erzsi nénit, akivel Árpádnak ma is szoros kapcsolata van. Erzsi néni egy finom kávéval várt, amit stílszerűen abban a csészében szervírozott, amelyet még ’72-ben, az érettségi után a Rácz családtól kapott ajándékba. Az egykori II. sz. Gimnázium és Ipari Szakközépiskola, ahol Árpád végzett, a mai Bánki elődje volt. Erzsi néni sok tanítványára szívesen emlékezik vissza, de szíve csücske ma is az ő mesterségét történelem-földrajz szakon követő és tovább vivő egykori diákja, cikkünk főszereplője. Hogy milyen diák is volt a ma köztiszteletben álló főszerkesztő? Erzsi néni szeretettel beszél erről az időszakról.

A csendes, érdeklődő, a tananyagon túl szinte mindennek utánaolvasó diák – már akkor is – mindig a miérteket kereste. Az egyéniségében mindig benne volt a határokat feszegető, azokat tágító szemlélet. Árpád mindent önerőből ért el, ő tanárként soha nem kivételezett vele. Érdekességként vagy egyfajta sorsszerűségként említi, hogy tanítványa ugyanúgy a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett, s a kezdetekkor azon a pályán is indult el, mint ő. Ma is kötődik Dunaújvároshoz, szívesen jár vissza. Ha találkozunk, mindig hoz egy „kocsideréknyi” magazint, mondja Erzsi néni.

Miért pont Rubicon?

Rácz Árpád nem főszerkesztőként kezdte. Az egyetemi évek után középiskolai történelemtanárként dolgozott, csak később kezdett bele máig tartó vállalkozásába. A Magyar Sajtó kategóriában idén Prima Primissima Díjra jelölt Rubicon magazin első száma 1990. február 1-jén jelent meg. A névválasztás részben a rendszerváltásra utal, amikor is átléptek egy határt a régi történelemszemlélet és az akkori reménybeli új között. Van egyfajta küldetéstudata a Rubiconnak, hogy „beszéljünk úgy a történelemről, hogy az mindenkit érdekelni tudjon” – mindezt „harag és elfogultság nélkül”! (Sine ira et studio.) Ez ars poetikájuk is egyben. A lap tematikája magában foglalja az egyetemes és a magyar történelmet az őskortól napjainkig. Náluk nincs kényes téma, ami ott le van írva, annak megvan a tudományos háttere is.

Éppen ezért egyfajta transzmissziós szerepet is betöltenek a tudomány és a tudományt befogadni tudó emberek között. Kialakult szakértői háttérbázisuk van, amely az egész országot lefedi, beleértve az egyetemek, kutatóintézetek legszélesebb körét. A kiadvány szerkesztői nem pusztán arra törekednek, hogy eljuttassák az olvasókhoz a történelem legfrissebb tudományos eredményeit, hanem arra is, hogy az értő és érdeklődő olvasók a legújabb információkkal és felismerésekkel történő szembesülés mellett egy izgalmas beavatás részesei is legyenek. Nemcsak tényeket akarnak átadni, hanem képességeket fejleszteni, gondolkodásra késztetni.

„Mélységes mély a múltnak kútja”

Rácz Árpád arra a kérdésre, hogy melyik történelmi korszakkal foglalkozik szívesen, meglepő választ adott: az ókor, a középkor és az újkor mellett a jelen már csak hobbiból érdekli. Pedig mondhatni ő az, aki „írja a történelmet”, nagyon sok műsorban, nem egyszer politikai műsorokban is előkerül a Rubiconra való hivatkozás. Úgy gondolja, hogy a történelem (ugyan) az élet tanítómestere, csak túl kevés a tanítványa. A múlt számtalan példát mutat, jókat és rosszakat is, de mindegyikből okulni lehet. Ez a példatár óriási. „Mélységes mély a múltnak kútja”, idézi fel Thomas Mann örök­érvényű gondolatát a főszerkesztő. Ebből a kútból azonban nagy dőreség lenne nem meríteni. Az más kérdés, hogy – egyébként korszaktól és országtól függetlenül – azok, akik döntési pozíciókban vannak, eléggé ismerik-e vagy tisztelik-e a múltat.

Mese és valóság

A főszerkesztő szerint sokszor nagy badarság, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy irodalmi ötlet van egy-egy műben, amit aztán az emberek komolyan vesznek és elkezdenek hinni benne. Jó példa erre a Da Vinci-kód története. Az ő dolguk az, hogy az ott leírtak mögé nézzenek, és annak valóságtartamát a tudomány különböző társterületeinek eszközeivel megvizsgálják, feltárják. Ennek köszönhetően tudhatjuk meg, hogy adott esetben mi a mese és mi a valóság. Ezer éve kitalált történetek elevenednek meg a XXI. század elején, és még csak nem is újdonságokról van szó. Újból és újból „megesszük” azokat. A lényeg azonban az, vallja, hogy ha valaki tudja, úgy eszi meg, hogy irodalmat olvas és akként is értékeli, akkor az rendben van.

Meg kell tudni szólítani az olvasót

„Ha valaki nem akar jó tanár lenni, az nem tud jó történész lenni”, vallja. Úgyanis, ha ez öncélú, és nem arról szól, hogy valaki átadja a tudást, akkor ez nagyon hamar elsikkad, ellaposodik. Az „átadásnál” meg szembesülni kell azzal, hogy nincs egyfajta szintű befogadó közeg. Tehát, ha valaki kiválaszt egy szintet és azon megreked, legyen az akár egy magas szint, akkor beszűkül a pályája. A Rubicon egyik erénye, hogy látják azt, hogy különböző szintű olvasóik vannak, különböző érdeklődésűek, „merítésűek”. Őket mind meg kell tudniuk szólítani. Az a jó történész tehát, erősíti meg a főszerkesztő a fentieket, aki mondanivalóját több szinten el tudja adni.

Sok mindenről beszélgettünk még, ezen keretek között most erre futotta. Búcsúzóul még megmutatja különleges sakk-készlet gyűjteményét, amelynek legszebb darabjai a nappalit díszítik. Megegyeztünk abban, ha decemberben sikerül megnyerniük a Prima Primissima kategória vagy közönségdíját, meghívom egy pódiumbeszélgetésre Dunaújvárosba. Persze a meghívás él anélkül is.

A közönségdíj szavazásáról

A Prima Primissima Díjakat tíz kategóriában ítélik oda: magyar irodalom, magyar színház és filmművészet, magyar képzőművészet, magyar tudomány, magyar oktatás és köznevelés, magyar építészet és építőművészet, magyar sajtó, magyar sport, magyar népművészet és közművelődés, magyar zeneművészet. Minden kategóriában három díjazott kap helyet, az alapítvány kuratóriumának tagjai és a VOSZ kibővített elnöksége pedig titkos szavazással közülük választja ki a Primissimákat, összesen tehát tízet. A nívós díj jelöltjeire idén december 5-ig bárki szavazhat, a közönségdíj SMS-szavazással dől el. Minden évben nagy érdeklődés kíséri ezt, hiszen a voksolás résztvevői között sorsoláson dől el, hogy ki nyer egy új Mercedes-Benz A osztályú személygépkocsit. Az SMS-szavazatokat a +36-70/707-7000-es telefonszámra lehet leadni a jelöltek SMS kódjának beütésével. Ez például a dunaújvárosi kötődésű történelmi folyóirat, a Magyar Sajtó kategóriában jelölt Rubicon magazin esetében a 21-es – reméljük nyerő – szám. Magam is kipróbáltam, működik!

Prima Primissima Díj

Egy díj rangja és hitelessége annál nagyobb, minél jobban meg tudja őrizni függetlenségét és valóban csak a teljesítményre fókuszál. A Prima Primissima Díj éppen erre törekszik. Az elismerés célja a magyar értelmiség szellemi eredményeinek megőrzése, a hazai tudomány, művészet, kultúra és sport fejlesztésének erősítése egy olyan, hatalomtól és politikától független kitüntető cím adományozásával, amelynek megkérdőjelezhetetlen értéke van a közvélemény szemében. A Prima Primissima Díj rangját e hitelességre törekvés mellett azon díjazottak személye emeli még magasabbra, akik az elmúlt – több mint – egy évtizedben a legjobbakká váltak a jók között. A Prima Primissima megbecsült helyet vívott ki magának a társadalmi-kulturális életben, napjainkra már a jelöltté válás is elismerésnek számít.