Marcsi néni kezei alól évek óta művelt, érzékeny, érdeklődő ifjak kerülnek ki

A nyár még a cimboráknak és a könyvtárba járó gyerekeknek is elsősorban a kikapcsolódásról szól, de a tanévvel együtt a cimborák szekere is beindul, és újra megtelik a gyerekkönyvtár órarendje.

– Hogyan kezdték az új tanév első cimborás foglalkozását?

– Élménybeszámolóval természetesen. Mesefonalat gombolyítottunk, a szálra pedig helyenként egy csomót kötöttem, és minden cimbora addig mesélhette nyári élményeit, amíg el nem érkezett a csomóhoz, aztán továbbadta a következőnek. Eztán pedig közösen megterveztük a következő hónapok programjait.

– Ez azt jelenti, hogy nem kész ötletekkel áll elő, hanem a cimborák is hozzátehetik a magukét?

– Persze, mindig közösen egyezünk meg a továbbiakról. Most is volt erre példa, az egyik kisfiúról ugyanis kiderült, hogy nagyon szeret múzeumba járni, és felvetette, hogy mi lenne, ha közösen is ellátogatnánk egybe. Ezt az ötletet bele is építettük az őszi programtervbe, és mivel Mátyás király éve van, elmegyünk Budapesten a Mátyástemplomba és a Budavári Palotába, a Széchenyi Könyvtárban pedig megnézzük a Corvina Könyvtárat, ahol egyszerre tekinthető meg közel ötven kódex, amit hazánkban őriznek.

– Ettől a kirándulástól függetlenül is nagy hangsúlyt fektetnek a Mátyás-évre?

– Igen, figyelünk arra, hogy alkalomról alkalomra előkerüljön a téma. Kicsit úgy csinálom, mint ahogyan Baksa László tartotta az előadását a napokban az 1848–49-es események kapcsán, azaz olyan információkat veszek elő, amikről talán iskolai keretek között nem hallanak, érdekességeket, izgalmas részleteket ismerünk meg Mátyásról és koráról, és mindig más-más megközelítésből tesszük ezt. Tegnap például iniciáléval díszített könyvjelzőket készítettünk a délután folyamán, de volt, hogy magam meséltem nekik egy népmesét az igazságos királyról.

– Nem csak városon kívül szoktak kirándulni a cimborák, ha jól tudom, a napokban egy helyi kiállítást is megnéztek közösen...

– Pont az előbb említett Baksa László-féle rendhagyó történelemóra után látogattunk el a KMI-ben. Az előadás végén felkerekedtünk tizenhárom cimborával, és megnéztük Csákány István és Robert Olawuyi A holnap helye című kiállítását. Előtte egyeztettem Deák Nórával a látogatásról, és megkértem, tartson nekünk egy kis tárlatvezetést. Nagyon izgalmas volt, és látványos is, őszintén rácsodálkoztak a gyerekek a művekre. Van az a fekete folyosó, egész hosszú, amin át kell menni, ott kicsit még féltek is. Mondtam nekik, hogy itt most veszítsük el magunkat egy kicsit, aztán a folyosó végén volt egy tükör, amikor pedig úgymond visszatértünk önmagunkhoz.

– Nyitottak a kortárs művészetre? Mert a felnőttek többségéről inkább az ellenkezője mondható el.

– Valóban így van, sokkal nyitottabbak, mint a felnőttek. Talán azért, mert nekik nincsenek még előítéleteik, a lelkük egy tiszta lap, elfogadják, hogy ez van, és nem az fogalmazódik meg bennük, hogy mégis mi ez, hanem rácsodálkoznak: milyen nagyszerű, hogy ilyen is van. És voltak olyan megjegyzéseik is a gyerekeknek, amiből egyértelműen kiderült, hogy értik a művek üzenetét és érzelmileg is hatnak rájuk. Fontosnak tartom a kortárs művészet más irányú megközelítését is, mert irodalom szempontjából a kortárs nem számít újdonságnak a cimboráknak, hiszen valamennyi ma élő nagy költőnk, írónk már megfordult köreinkben, van, aki többször is. Most is várjuk egyiküket, talán Kiss Ottó vagy Mészöly Ágnes érkezik, még nem döntöttük el.

– És előtte ugyanúgy lesz olvasópróba is, mint mindig, igaz?

– Lesz. Ez a polc mögöttem mindig az olvasópróbára van berendezve, és az benne a jó, hogy a repertoárba bekerülhetnek olyan könyvek is, amiket maguk a gyerekek választanak. Csináltunk egy összeállítást is ezekből a művekből úgy, hogy évfolyamonként csoportosítottuk azokat. Így könnyebben talál a saját érdeklődésének megfelelőt a nyolcéves és a tízéves is, hiszen ezt is figyelembe vettük a kategorizálásnál. Ez a lista még a pedagógusoknak is segítség lehet, ha esetleg ajánlott olvasmányokat javasolnak a tanulóknak.

– Használják is?

– Van, aki igen. Szoktunk tartani könyvtári foglalkozásokat az iskolások számára, a honlapunkon található naptárban nyomon követhetők a szabad időpontok. Ezeken az alkalmakon egy-egy tanár feláldozza az osztályfőnöki óráját vagy az irodalmat, és eljönnek hozzánk, a foglalkozáson pedig játékos feladatokat oldunk meg, dramatizálunk, műveket beszélünk át és be is iratkoznak a könyvtárba, megismertetjük velük ezt a világot. Vannak nagyon aktív iskolák, mint a Dózsa, most már a Móricz is, jönnek majd a Petőfiből, és voltak már kulcsiak is ilyen könyvtári órán.

– A pedagógusoknak mi a véleményük a cimborákról, vagy általánosan a gyermekkönyvtár munkásságáról?

– Nagyon is értékelik, szívesen hallgatják az iskola falai között is a tanulóik hozzánk kapcsolódó történeteit. Van, akivel olyan szoros kapcsolatban vagyunk, hogy elég, ha az adott tanárnak írok levelet és ő tájékoztatja a cimborákat az aktualitásokról. Sajnos azonban már a pedagógusok is nagyon leterheltek, egyre többet várnak el tőlük, ami túlmutat a munkakörükön, és kifejezetten örülnek, hogy kulturális programokkal töltik a szabadidejüket a tanítványaik.

– Mennyire jellemző, hogy az egykori cimborák később letérnek erről az útról?

– Az a tapasztalatom, hogy aki egyszer megszereti a könyvek, a művészetek világát, az nem fog hátat fordítani a kultúrának. Az ellenkezőjére van inkább példa, volt egy régi cimboránk, aki nagyon nehéz körülmények közül érkezett, és szó szerint beleszeretett a cimborás közegbe. Felnőttként fotóriporter lett belőle, és még akkor is visszatért egy-egy látogatás erejéig közénk.

– Mondhatjuk, hogy egy cimbora mindig is cimbora marad?

– Valahogy úgy, legalábbis részben. Mert mondjuk a hetedikesek, nyolcadikosok sokszor már túlkorosnak érzik magukat ahhoz, hogy a Cimbora klub tagjai maradjanak, ilyenkor elballagtatjuk őket és egy cimborás pólót kapnak ajándékba emlékül. Viszont a nyári cimborás táborokban az önkéntesek is hajdani cimborák voltak, és akik most középiskolások, esetenként nálunk töltik azt a kötelező ötvenórás közösségi szolgálatot is, amit előírtak.

– Jöhetnek még új cimborák a csapatba?

– Igen, mindenkit várunk sok szeretettel elsőtől hatodik osztályig, aki szereti a könyveket és az irodalmat. A jelentkezőktől vagy egy könyvajánlót várunk valamilyen kedves olvasmányélményük alapján, vagy egy szép rajzot, ami szintén ehhez kapcsolódik. Akkor válhat valaki teljes értékű taggá, ha leteszi a cimboresküt és máris a csapatunk tagja lesz. Minden hónap második keddjén van foglalkozás itt Dunaújvárosban, a rácalmási cimborákkal pedig minden hónap első szombatján találkozunk.Szeretettel várjuk az új jelentkezőket mindkét csapatban.