1849. október 6., Arad, bitófák helye

Nagyon sokan vettek részt pénteken délelőtt a ´48-as emlékműnél a nemzeti gyásznap megemlékezésén. Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzatát Cserna Gábor polgármester és dr. Sürü Renáta jegyző képviselte a rendezvényen, ők nyitották meg a koszorúzást is.

A gyásznapon a Himnusz után a Pannon Oktatási Központ magángimnázium diákjai adtak műsort, majd Baráth Artúr, a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum Dunaferr Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája igazgatója mondott ünnepi beszédet.

Emlékeztetett arra, hogy a magyar nemzetnek boldog pillanatai akkor voltak, amikor valamely hatásra félretettük belső ellentéteinket, és egységünk erőt adott nekünk egy nagy feladat megvalósításához. Az 1848–49-es szabadságharcról szólva megemlítette, hogy a harcot katonai szempontból az orosz segítség nélkül talán megnyerhettük volna (érdemes volt Ferenc Józsefnek megcsókolni a cár kezét...) ám az utána következő megtorlás abban a korszakban példátlanul szigorú volt. Görgey az orosz csapatok, és nem az osztrákok előtt tette le a fegyvert, ígéretet kapott a beavatkozóktól, hogy katonaként bánnak a vesztes sereggel, Haynau mégis lázadókként büntette őket. Mint az aradi tizenhármat, akik reguláris hadseregben, egyenruhában harcoltak, mégis felségárulókként kellett felelniük egy vésztörvényszék előtt

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, lovag Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, gróf Vécsey Károly.

Élni, harcolni és halni tudtak a magyar szabadságért! – emlékeztetett a szónok.

Ezután a pártok, szervezetek, intézmények képviselői koszorúzták meg az emlékművet.