Megkoronázták a fesztivált

2018.07.16. 07:00

Fantasztikus záró nap a Rockmaratonon, helyi bandákkal

A Rockmaraton záró két napja különösen színvonalasra sikerült, legalábbis, ami a dunaújvárosi fellépőket illeti. Emlékidézés.

Balla Tibor / Tóth Alexandra

Harcművészeti bemutató, az egyik off-rock program

Tulajdonképpen nagyon is kedveztek a szervezők a helyi bandáknak, mégsem délután egykor kellett ébresztőt dübörögniük a megfáradt fesztiválozóknak, a mieink a kicsivel három és négy óra előtti időpontokban már szabad szemmel is jól látható közönség előtt mutathatták be tudásukat. Pénteken először a Misfit River csapott a húrokba, szép lassan odacsalogatva a legkisebb koncertsátorba az ébredező metálosokat a tempós dallamokkal.

A rocklegendák kedvéért sokan képesek szabadságot kivenni

Ekkor – amint a maraton alatt már sokadszor – ismét megfogalmazódott bennem, hogy nincs szégyenkezni valójuk a kohó árnyékában fémzenét gyártó bandáinknak. Ez az érzés csak fokozódott bennem a Wrong Side színpadra lépésével. A zeneileg alaposan felépített produkció minden szempontból hibátlannak ítélhető. Elementáris erővel szakad fel belőlük az alternatív metál igényes riffekkel, betonkemény dobés basszusalapokkal, erőteljes énekkel. Ráadásul tudnak a közönséggel is bánni, nem kis meglepetésre a koncert egy pontján a két gitáros a közönség soraiban tűnt fel, ott folytatva a gitárpárbajt. Emlékezetes koncert volt. Mint ahogy a nap kínálatában még mások is. A Hammerworld nagyszínpadon a Tales of Evening és az Arkona bemelegítése után az amerikai heavy metal banda, az Iced Earth igyekezett leszakítani a fejeket progresszív, izgalmas, dinamikus játékával, koncentrált színpadi jelenléttel, hogy aztán az Alestorm óriáskacsájának árnyékában nyomja skót szoknyában, gitár szintetizátorral a kalóztémájú dalokat, a róluk elnevezett „pirate metal” stílusban.

A Wrong Side maratonos koncertje idén már a második dunaújvárosi bulijuk volt
Fotók: Hankusz Kálmán / DH

 

Igényesen kimunkált

A Barba Negra nagyszínpadon tisztán magyar kínálatból válogathattunk, az Eurovíziós dalfesztivál döntőjébe bejutott és a metál szcénának elismerést hozó AWS, a három hölgytagból álló egzotikus Dorothy, a Depresszió, a Road és az ír punk hazai nagyágyúja, a Paddy and the rats váltották egymást, feltüzelve a közönséget. A Szurkolók az állatokért színpad környéke sem volt túl nyugodt ezen a napon sem, olyan érdekességeket tartogatott, mint a Christian Epidemic nehéz léptű zúzása, a Skyforger, vagy a lett folk/black metal együttes színpadképe, amely a középkori szerzeteseket idézte, netán a szombathelyi Sear Bliss igényesen kimunkált összhangzása, amelyben a metáltól első hallásra testidegennek tűnő szintetizátort és fúvós hangszereket, jelen esetben harsonát is alkalmaznak, amik meglepően jól szervesülnek a fémtestbe. A death metál norvég oszlopa, a Carpathian Forest, a több mint harminc éve zúzó Tormentor, végül a középkori és pogány népzenét éteri hatásokkal keverő The Moon and the nightspirit zárta a napot.

Gregus „Blöckie” László, a Born Again basszusgitárosa

Remek arcok az utolsó napon is

Szombatra is maradt két kiváló újvárosi formáció, akik tovább erősíthették a Kaptár gondozottjainak becsületét. Az angol Black Sabbath együttes tizenegyedik stúdióalbumának nevét viselő Born Again már tavaly is bemutatkozhatott a Rockmaratonon, igaz, akkor sokkal szerencsétlenebb időpontban. Most, immár új gitárossal tallóztak a régi szerzemények, és a nemrégiben megjelent Mesevilág című lemezük anyagából, jelentős számú közönséget bevonzva a színpad elé. Dunaújváros egyik legrégibb, folyamatosan létező zenekara, az egyik legrégibb Rockmaratonra illő stílust, a heavy metalt játszó Ragadozók zenekar ugyancsak azok közé tartozik, akikre büszkék lehetünk. Ezúttal is odacsaptak az érzésnek. Nem aprózta el a zárónapját a Rockmaraton. Bár a legnagyobb neveket sikerült hétköznap eldurrogtatni, mégis kellő mennyiségű hétvégi arc érkezett csak az utolsó napon. Ez taktikailag is nagyszerű megoldás volt, hiszen a legnagyobb rocklegendák kedvéért sokan képesek kivenni néhány nap szabadságot, akik pedig ráérnek hétvégén, azok a húzónevek nélkül is lejönnek a Rockmaraton-hangulat kedvéért.

Harcművészeti bemutató, az egyik off-rock program

Szombaton a magyar nagy öregeken volt a hangsúly, a Pokolgép, az Akela és az Ossian is egyaránt megtöltötték a Barba Negra nagyszínpad nézőterét. Érdekes, hogy a több mint húsz éve a zenei színtéren tevékenykedő együttesek is képesek arra, hogy a húszas éveik elején járó fiatalok érdeklődését felkeltsék, és fellépésük még ennyi év után is legitim, a meglepetésektől és komoly izgalmaktól mentes műsoraik ellenére is. A megdöbbenést mégsem az ősrockerek mérhetetlen sikere okozta, hanem az az embermennyiség, amit a gore-grind bulikon tapasztalhattuk. Legnagyobb jóindulattal sem nevezhető igényes metálágazatnak az a hangzavar, amit sokan egyszerűen csak malac- metálnak hívnak.

Egyszerű de nagyszerű

A vokál egy erős, gyomorból szó szerint felböffenő, röfögés-szerű torzított „éneken” alapul, megkockáztatom, hogy a random egymás után dobált obszcén szavakon túl pedig nagyon nincs is mondanivaló a szövegek mögött. A zenei témák is meglehetősen egysíkúak, de kifejezetten pörgősek. A komolytalan ricsaj azonban nagyon népszerű, már csak az idétlen jelmezes fellépők és a tempós, fejrázásra teljesen alkalmas muzsika miatt is. Ezt képviselte a Spasm és a Paediatrician nevű együttes is. Az Evil Invaders egy jól összerakott trash metállal érkezett hozzánk egyenesen Belgiumból, a tipikus trasher fiúk az első számtól az utolsóig eszüket vesztve használták ki a színpad teljes területét, a közönség nagy örömére, ők ugyanis a sátor teljes területét használták ki egy „kis” pogóra. Evilék semmi extrát nem csináltak a műfaj keretein belül, de azt hiszem, erre mondják: egyszerű és nagyszerű. Szintén inkább egyszerű, bár kevésbé nagyszerű koncert kezdődött közben a szomszédos Hammerworld nagyszínpadon, ahol is a Tiamat adott egy meglehetősen kedvetlen, lagymatag koncertet. Az együttes már elég régóta űzi az ipart, és műfajilag nem is a fejletépős vonalat képviseli, mégis tanúsíthattak volna nagyobb lelkesedést is.

A Road együttes adott a látványelemekre is: papíreső és füstfelhő koronázta meg a magyar hard rock koncertet

 

Bőrgatyás és mindig szerethető

Mentségükre legyen mondva, hogy a koncert záróakkordjai kifejezetten izgalmas pontokat lebbentettek fel, de ez nem változtat azon a tényen, hogy erősen lukacsosak voltak a közönség sorai a teljes műsoridő alatt. Az igazi nagy durranás a The 69 Eyes volt, és a finn dzsigolók voltak a legjobb ellenpéldái annak, amit a Tiamat csinált. Ők sem mai gyerekek már, egészen ’89 óta utaznak a glam metál és goth-rock finom átmenete mezsgyéin, mégis életet leheltek mind a színpadra, mind a hálás, eddig csak álmosan bólogató közönségbe. Nincs mese, a profizmus valahol ott kezdődik, ahol még ötven körül is top formában táncolnak a bőrgatyás és mindig nagyon szerethető előadók. A Rockmaraton utolsó napja tehát népes rockertábor és sikeres koncertek mellett ért véget, sokak nagy bánatára, hiszen még le sem bontották a színpadokat, de már tele van a Facebook az ilyenkor jól megszokott „jövőre ugyanitt, ugyanekkor” típusú posztokkal, és az élménybeszámolók szezonja még bőven eltart a következő buli jegyértékesítéséig…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában