A cellgyár is halódott huszonöt éve

– A Junior Cipőgyár vezetői hétfőn délután közölték a dolgozókkal, hogy felszámolják a gyárat. A csődegyeztető tárgyalások ugyanis nem vezettek eredményre, mert volt hitelező, aki elzárkózott az egyezség megkötésétől, mindenáron a fizetéshez ragaszkodott. Pedig, ha a dolgozók is akarták volna, megmenthették volna a teljes pusztulástól a gyárat. Egy kisebb kft., egy 150-170 embert foglalkoztató üzem (bevíve a végkielégítéseket) talpon tudott volna maradni. Ők mégis inkább a munkanélküliséget választották, mi több, az ő kérvényükre végzett a gyárban vizsgálatot az ÁVÜ, annak kiderítésére, vezetői mulasztás okozta-e a cipőgyár csődjét.

Feltételezésüket azonban egyértelműen cáfolta a vizsgálat végeredménye: a vezetők nem hibáztathatók.

Becsomagolhatatlan veszteség: céltalan cellgyár címmel jelent meg írás lapelődünkben a helyi alapanyaggyártó cégről. Úgy fogalmazott az újság, hogy: amikor elindultunk a papírgyárba, hogy az ott dolgozókkal beszélgessünk, megkérdezzük a véleményüket a cellgyár bezárásáról, a fehér vonal jövőjéről, hogy elmondhassák gondjaikat és kétségeiket, egy életszagú riportra készültünk. Ehelyett üresen kongó csarnok, magukra maradt gépmonstrumok fogadták az újságírót 25 évvel ezelőtt. Sehol egy teremtett lélek, nincs a régi, monoton zaj, csak a csend: egy halódó cellgyár.