Hogyan lett az Ifjúságból Napsugár Cukrászda?

Arra pedig mérget vennék, hogy senki nem találja el a Kohó szelet összetevőit. Vagy tévedtem? Ezekre keressük a választ, önökkel együtt, gasztrosorozatunk legújabb részében.

Mohai Miklóst kértem fel a dunaújvárosi kereskedelmi vendéglátás első harmincöt esztendejének feldolgozására, amely dokumentumkutatások és visszaemlékezések alapján Történetek és ételek az életből címmel készült el. A forrásértékű, olvasmányosan, a heti rendszerű konzultációk alapján megírt tanulmányt most újból megkerestem – meséli Szabó Gyula, aki aktívan közreműködött a nagy munkában.

– A visszaemlékezések egy része, sajnos már nehezen olvasható, a tárolás nem ideális körülményei miatt. Javaslom, hogy tekintsünk bele, mégpedig olyan szemmel, hogy ezúttal az édesszájúaknak a kedvében járjunk! Szándékosan csak azokkal a cukrászdákkal, presszókkal, fagylaltozókkal foglalkozunk, amelyekről sorozatunk korábbi részeiben nem ejtettünk szót. Mohai Miklósról azt azért még el kell mondanom, hogy 1951 végén került Sztálinvárosba, miként a bevezetőben írta, bizonyos előnyök szem előtt tartásával, de leginkább lelkesedésből, egy új élet reményében. Itt alapított családot, születtek meg a lányai, és bár 1960-ban visszament Pestre, a várostól soha nem szakadt el. Barátai révén állandó kapcsolatban maradt az itteni vendéglátós eseményekkel. Nyugdíjazása után kértem fel a kézirat elkészítésére. Segítőtársait is meg kell említenem: Kovács Vincénét és Kovács Jánosnét.

Persze, nem a cukrászdákkal kezdődött az egész

Az építkezés megindulásától kezdve a Mozgókonyha Vállalat 63. sz. kirendeltsége gondoskodott a dolgozók étkeztetéséről – írja Mohai. – Ám az építők létszáma egyre nőtt, a kirendeltség nem tudott megbirkózni a sokasodó teendőkkel. Vállalatot kellett alapítani, szervezőképes igazgatóval és központtal. A mai Piac tér helyén 1950 szeptemberében adták át az 1-es konyhát. Ebben a konyhában mintegy nyolcezer adag ételt tudtak egy szerre főzni.

A környék képéhez hozzátartozik, hogy itt volt az első kultúrház és a népbolt legnagyobb egysége. A Radarban nyílt meg a 2. sz. konyha, ez is ételgyár jelleggel. A rohamos létszámnövekedés további két konyha beindítását tette szükségessé. A 3-as konyha, később Otthon étterem néven, nagy forgalmú önkiszolgáló étteremként üzemelt. Megkezdte működését a 4-es konyha, amely idővel cukrászüzemmé alakult, s ebben a minőségben működött 1973-ig. A Budapesti Büfé Vállalat kapta meg a feladatot, hogy a Pentelén kezdődő építkezés dolgozóinak vendéglátás iránti igényét elégítse ki.

Közben épült a „Lepra művek”. Először a büfé, azután az éttermi rész. A következő büfé a másik ideiglenes lakótelepen, a Radarban nyílt meg. Hamarosan követte egy, a mai Kossuth utca egyik házának magasföldszinti lakásából kialakított italbolt. Sorra nyíltak meg a további éttermek. Érdemes az üzletek neveivel is megismerkedni: Kinizsi büfé (Késdobáló, Köpködő), Bástya büfé, Dózsa étterem (Lepra), Kossuth (Fehér étterem vagy Kocka), Petőfi étterem (Kék Duna, Szúnyog). Az Ófaluban működött a Felszabadulás (Dulás) étterem.

Kohó szelet Vita-colával

Megalakult az Ófaluban az első Pentelei, majd később Sztálinvárosi Vendéglátó Vállalat – olvassuk tovább Mohai Miklós gépelt kéziratát. Időben ugorva, a további részletek mellőzésével, térhetünk át választott témánk részletesebb taglalására. Két állandó üzletet adtak át a Sztálin úton 1952. május 1-én, az Ifjúság cukrászdát és egy italboltot. Ezen kívül négy kerthelyiséget is berendeztek: a Kocka étterem kerthelyiséget, a Béke étterem sörkertet, a víztorony alatti fagylaltozót, valamint a Radarban alkalmi cukrászdát. A Délivárosban 1955-ben megnyílt a Mosoly cukrászda, 1964-ig látta el a lakótelepet cukrászda-eszpresszó szolgáltatással. Az Óvárosban megnyílt a Muskátli presszó, amelynek különlegessége lett az 1959-től bevezetett Vita-cola.

Éveken át állandó probléma volt a város fagylaltellátásával, ennek orvoslására, a város különböző pontjain, négy fagylalt-gombát állítottak fel. Június 1-én önálló vállalatként a tanács felügyelete alatt kivált az Arany Csillag, és hozzácsatolták a Béke éttermet, valamint az Ifjúság cukrászdát. Az 1956-os esztendőre esik az Ifjúság cukrászda átkeresztelése Napsugárra. Vezetője Sonyák Béláné, aki Hankovszky Sándor felszolgálóval együtt elsőként kap mint fizikai dolgozó, a város kereskedelmi-vendéglátásban Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést.

December 12-én történt egy kisebb riadalmat okozó esemény. Az Árpád úton a Napsugár cukrászda pincéjében tűz ütött ki. Szerencsére a történetnek inkább füstje volt, mint lángja. Egy dologra viszont emlékeztet, arra, hogy a Sztálin út rövid időre az Árpád út nevet viselte. A Vendéglátó Vállalat cukrászüzeme 1958-ban új termékekkel jelentkezik – Juhász József alkotásaival, amelyeket helyi vonatkozású nevekkel lát el: Kohó, Bartók, Vasmű, Halászcsárda, Úttörővasút stb. Több ezek közül nagy sikerre tett szert. Még ebben az esztendőben, április 15-én terasz nyílt a Napsugár előtt.

Nem kevés támadás érte az Arany Csillagot 1959-ben. A bezárt 103. sz. italbolt lezüllesztette a Csillag büfét. Az itt tapasztalt tisztátalanság miatt Bársony László igazgatót pénzbüntetésre ítélik. A Népi Ellenőrző Bizottság vizsgálata 104 ezer forint tiltott áremelést állapított meg. Kifogásolták azt is, hogy a büfé pénztáránál adják a fagylaltblokkot, így a gyerekek be kell, hogy menjenek – a kétségkívül nem nekik való – kocsmai környezetbe. Ennek kiküszöbölése nem váratott sokáig magára, egy ablakkivágással elkülöníthető lett a fagylaltárusítás.

Ki emlékszik a „Jégrakétára”?

A Hóvirág cukrászda 1960. november 7-én nyílt meg. Már sokkal korábban nyitnia kellett volna, de részben az építők késtek, részben a berendezés hiányzott. A következő évben szembesül a város vezetése azzal, hogy a területén lévő vendéglátóegységeknek öt különböző gazdája van. Az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Éttermi Vállalat, a Turistaházakat Kezelő Vállalat, a Fejér Megyei Üzemi Vendéglátó Vállalat, az Utasellátó Vállalat, valamint a Sztálinvárosi Vendéglátóipari Vállalat.

Az április végi termelési tanácskozáson Grábics Gyula, a Vendéglátó Vállalat igazgatója közmegelégedésre bejelenti, hogy nyereségrészesedést fizethetnek ki dolgozóiknak a múlt évi eredmények alapján. Vándorzászlót kap: Napsugár presszó, Vasmű étterem, Halászcsárda, Szikvízüzem és a Piac téri italbolt.

Cikkünk végén álljon egy különleges hír 1961-ből. Július 14-étől kapható az új cukrászati csemege: a „Jégrakéta”. Mindez a 242 oldalas Történetek és ételek az életből című dokumentumból derül ki, amelyet Mohai Miklós szerkesztett és írt, Szabó Gyulának, a Dunaújvárosi Munkásszövet elnökének felkérésére az 1980-as évek közepén.