2018.06.08. 14:00
Aranydiplomát kapott Imre György, a Petőfi iskola volt igazgatója
Imre Györgyöt élete meghatározó évei a Petőfihez kötik. Egy pedagógus pályája sokfelé kanyarodhat – Imre György neve mégis elválaszthatatlan a dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskoláétól!
Tanítás közben még három diplomát szerzett az eredeti matematika– műszaki ismeretek mellé Fotó: Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap
1972-ben nyílt meg „a Petőfi”, és Imre György már nem egészen pályakezdő pedagógusként ott volt az első tanév előtti augusztusban, tanártársaival együtt még a bútorokat is segített hordani az osztálytermekbe.
Már nem egészen pályakezdőként, hiszen 1968-ban végzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (amely ma, ahogyan az jól megérdemelt Aranydiplomáján is szerepel, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara), majd az akkori Ságvári Endre (ma: Szilágyi Erzsébet) Általános Iskolában kezdett tanítani, leszolgálta katonaidejét, megnősült, feleségével együtt egy-egy évet tanított a Csongrád megyei Balástyán, illetve a Fejér megyei Alsószentivánon, míg a Petőfibe került.
A családi kapcsolatok aztán később is megmaradtak. Lánya is ide járt általánosba, ma itt is tanít angolt, s ide jár legnagyobb unokája, nyolcadikba, meg két kis unokája, az ikrek, elsőbe…
Kedves emlékek kötik a Petőfi iskolához
Tanítás közben még három diplomát szerzett az eredeti, matematika–műszaki ismeretek és gyakorlatok szakpár mellé: Szegeden a fizika szakot, Pécsett a pedagógiát, a Budapesti Műszaki Egyetemen pedig a közoktatás-vezetői szakot teljesítette sikeresen.
1976-tól a helyi főiskola kollégiumát igazgatta, 1981–89 között a tanács művelődési osztályán volt tanulmányi felügyelő, majd visszatért a Petőfibe, ahol 1992-től tíz éven át dolgozott igazgatóként. Amikor ebbe belefáradt, pihenésképpen (ő mondta így) újra tanítani kezdett.
Legkedvesebb emlékek
A Petőfi iskola beindítása az építés után, majd az igazgatói évek, és a szülők-pedagógusok mára hagyománnyá nemesedett bálja. Szerinte az igazán jó pedagógus nem a tantárgyból indul ki, hanem a gyerekből: a tanítvány a legfontosabb! Ismert ő olyan diákot, aki az iskolában nem ért el fényes eredményeket, de mégis elég önbizalmat szerzett ahhoz, hogy később mérnökként diplomázzon!