Mozgalmas napja volt Hír Péternek a szombati horgászversenyen

Már a következőt tervezik

– Nem először rendeztük meg ezt a versenyt, sok visszatérő is volt az indulók közözött. Nagy munka a szervezés és a lebonyolítás. Szerencsére nem egyedül rám várt a rengeteg feladat, hiszen a klubunk tagjai, a polgármesteri hivatal dolgozói és kívülállók is szívesen segítettek. A legfontosabb célunk az volt, hogy mindenki jól érezze magát. Van, aki csak kikapcsolódni érkezett, de jöttek igazi komoly horgászok is.

Jó létszámmal több mint hatvan fővel jelentkeztek a versenyzők, hozzájuk csatlakoztak a kísérőik, barátok és a családtagok, ezért aztán egy jó nagy csapat jött össze. Reméljük, hogy lesz folytatása a versenyünknek!

Szekeres-Orova Erzsébet bár hangsúlyozza, hogy már átadta a Nagykarácsonyi ­Horgászverseny szervezését és lebonyolítását, de jó szo­kása szerint minden percre talált elfoglaltságot magának ezúttal is.

– A verseny szervezését nagy örömmel adtam át az Ifjúsági Klubnak, de még így is volt bőven tennivalóm a mai napon. Nagyon jól tudjuk kezelni a horgásztársak problémáit, ezért komoly vitás ügyünk nem fordult elő ma sem. Kiváló eszközeink vannak, ezért a sóhajok és a remények nincsenek belemérve a teljesítménybe. Nagyon jó időt fogtunk ki, és az elmúlt évekhez képest messze a legmagasabb nevezői létszámot fogadhattuk. Egyértelműen elégedett vagyok a rendezvényünkkel.

A nyerő páros

Pribék Viktor egy visszatérő bajnok, aki Dunaföldvárról érkezett. A szíve is idehúzta.

– A győzelemhez pontos etetésre, és az egyszerűségre van szükség ezen a tavon. Simán, kukoricával etettem be, nem használtam radart és egyéb technikai eszközöket, mégis sikerült győznöm. Többségében pontyokat, keszeget, kárászt és néhány törpeharcsát fogtam.

Fontos volt a segítőm szerepe, mert a dekoratív külsejével elterelte a többi horgász figyelmét!

– Könnyű dolga volt, hiszen én voltam mellette – tette hozzá nevetve Renáta. – A csali, a szákolás és a kapás figyelése volt a dolgom. A bajnok sikere teljes mértékben tőlem függött! Na jó, legyen közös… Konfliktushelyzet nem volt, ilyenkor ő a főnök.

Gulyás Péter különdíjas lett!

– Az itteni iskolába járok, ötödik osztályba. Ma jó formában voltam: százkettő darab törpeharcsát fogtam az elmúlt hat óra alatt. Szerencsés napom volt. A két segítőm: apa és Bence, a testérem. A halakat odaadtuk az egyik ismerősünknek, aki pörköltet fog belőlük főzni. Nagyon jó program volt.

Serák Attila semmit sem fogott, de mégis nyertesnek érezte magát. – Jó társaságunk volt, sütöttünk, főztünk, bulis volt a napunk. Igaz, hogy egyetlenegy halat sem szákolhattam magamnak, ez amit megmutatok, a barátom büszkesége. Ő mellettem ült, tudott fogni, nekem ma semmi sem jött össze! Van ilyen, a társaim se szekáltak miatta. Majd legközelebb minden rendben lesz, Egyébként sem a halfogás nekem a lényeg.

Nem dől össze a világ

Barabás Tibor a barátaival együtt keményen küzdött, de nem nyert, igaz nem is bánkódott!

– Reggel fél nyolc óta vártam a kapásra. Ez itt nem számít korai kezdésnek. A tervem persze az volt, hogy megnyerem a versenyt, de nem sikerült. Azért nem dől össze a világ miatta. Ahogy telt az idő, folyamatosan jöttek a hírek, hogy mások hogy álltak a szerencsével, ezért nem lepett meg az eredményem. A mai zsákmányban pontyot, dévért, kárászt és törpeharcsát tudok fölmutatni. Ezek a törpeharcsákat kivéve visszakerülnek a vízbe. Bár négyen vagyunk, de csak ketten versenyeztünk. Nem ért csalódás, jól telt el a napunk.