A nagykarácsonyi általános iskolások javára gyűjtöttek a bálozók

Egy ilyen rendezvény alapos előkészületeket igényel. A kedvezményezett helyi általános iskolások alaposan kitettek magukért, egy sikeres műsorral szórakoztatták az egybegyűlteket. A tanári kar a diákok felkészítésében és a terem berendezésében, dekorációjában, majd az eredeti állapot helyreállításában is sokat dolgozott. A helyszíni munkálatokban segítségükre voltak az alapítvány tagjai is.

Orbán Istvánné a helyi Vörösmarty Mihály tagiskola vezetője kettős érzéssel zárta az eseményt. Gratulálhatunk a sikeres rendezvényhez? – tettük fel a kérdést.

– Bánjunk óvatosan a gratulációval, mert nem tudom miért, de nem tudjuk megszólítani a lakosságot. Sajnos egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy bármilyen újítást kezdeményeztünk, például most már nem vacsorás bált rendeztünk, hanem batyusat, amivel levittük a költségeket, de sajnos így sem nőtt a létszámunk. Ezek után elgondolkoztató, hogy az ember dolgozzon-e ennyit egy bál szervezésével a következő évben. A másik lehetőség, ami máris felmerült bennünk, hogy összefogva az óvodával, vagy társulva a sportbálhoz, talán nagyobb érdeklődést és vele jelentősebb tömeget tudunk megmozgatni. Az alapítvány azért működik, hogy az itt elérhető minden bevételt a gyerekek szórakoztatására fordítsunk. Konkrétabban színházlátogatásra, táboroztatásra, jutalomkönyvekre, a versenyekre való utaztatásra. A tanítványainkkal nagyon komolyan készültünk az itt bemutatott műsorra. Először a már harmadik éve keményen dolgozó néptáncosaink léptek fel, a felsős színjátszóink mutatták be a kis tréfás műsorukat, majd az alsósok egy könnyed, vidám darabbal zárták a produkciót. Úgy éreztem, hogy a közönségnek tetszett. Többen támogatói jegyeket vásárolva, „csak” erre érkeztek és megnézték a gyerekeik szereplését. Még nagyobb a siker és az örömünk, ha velünk élvezték volna a báli hangulatot! Ahhoz képest viszont, hogy viszonylag kevesen jöttünk össze, egészen jó hangulatban és sikeresen telt el a rendezvényünk.

A nélkülözhetetlen emberekre jellemző módon Horváth Csaba többféle funkciót viselve vett részt az eseményen. Mindenekelőtt a település alpolgármestereként, a helyi általános iskola tanáraként, és az alapítvány tagjaként. Nem mellékesen az általa vezetett, a talpalávalót muzsikáló, de itt támogatóként is fellépő, híres Szamaras zenekar vezetőjeként.

– Nagy fába vágtuk a fejszénket az esemény megrendezésével. Nehéz döntés előtt álltunk az időpont kiválasztásával, némi dilemmát okozott az is, hogy vacsorával, vagy anélkül invitáljuk a vendégeket. Mivel eddig ezt még nem próbáltuk: a batyus bál mellett döntöttünk. A rendezvényünk már három éve működik. Az alapítvány bevétele az adó egy százalékából (ami sajnos csekély összeg) és a bál bevételéből származik. Az iskolások műsora jól sikerült, a hangulat kiválóan alakult, a résztvevők száma viszont a korábbi évekkel összehasonlítva, sajnos kevesebb lett. Bíztunk abban, hogy a deklarált célunk, miszerint a befolyt összeget a helyi általános iskolás gyerekek szórakozására fordítjuk, az eddigiektől mozgósítóbb hatású lesz, de ezúttal úgy látszik nem volt eléggé nagy az ereje. A legfontosabb támogatónk az önkormányzatunk volt, de a környékbeli településekről is többen mellénk álltak. A program előkészítésében és a lebonyolításában a tanári kar és az alapítvány tagjai is szerepet vállaltak.

Kincses Csilla az alapítvány elnöke ezúttal a sikernek a jókedvűen eltöltött, közösségépítő programot tartja, ami az alapítók céljának a folytatását ígéri: – Elég nehezen indult a készülődés, de végül is elégedett vagyok a rendezvényünkkel. Ez a nap elsősorban nem az adományok gyűjtéséről szólt, a befolyt összeget a belépődíjakból és a tombola bevételéből nyertük. A vendégeink segítettek is, és közben egy jót táncolhattak és mulathattak is. A gyerekek nagyon jól felkészítve érkeztek és megérdemelt sikert szereztek. A műsorukat örömmel fogadta a közönség és nagy tapssal honorálta azt. Mindenki jól érezte magát és sokat táncolt. Ezért is mindenki bízik a jövőbeli folytatásban.

Halászné Czeiner Judit a település egy különleges feladatokkal felruházott alakja. Hivatalosan mozgó könyvtáros, aki e feladat mellett, mint művelődésszervező, valamennyi helyi rendezvény egyik alapembere is. Az egyéb szociális feladatairól ezúttal ne is szóljunk…

– Szeretem a rendezvényeinket, szívesen és lelkesen tudok értük dolgozni. Közülük talán a legnagyobb kedvencem ez az alapítványi bál. Szerencsés esetben ezzel a falu apraja-nagyjához szólunk, hiszen a kedvezményezettek a nagykarácsonyi általános iskolások. Velük egyébként is jó a kapcsolatom, hiszen ők rendszeres könyvtárlátogatók és mellette az itteni programokat is látogatják. Nagyon közel kerültek hozzám, megszerettem őket és szívesen dolgozok értük. A rokonaim gyerekei is ide járnak, ahogy remélem majd az enyémeknek is az itteni lesz az iskolájuk. Az esemény szervezésének a feladata is erről szólt, értük dolgoztam. Nem volt ez olyan egyszerű. A legolcsóbb, a pártoló jegyek értékesítésével nem is volt semmi gondom, a többiekhez azonban már több energiát kellett bevetnem. Elég érdekes volt a helyzet, mert tavaly sokallták a vacsorás rendezvény díját és sorban kaptam a batyus bálra való javaslatokat. A rendezők ezt választották az idén, és most a másikat kedvelők panaszkodtak. Nem egyszerű a helyzet, nyilván érdemes lesz elgondolkodni a folytatás irányáról. Egy biztos, az általam elért személyeknek nem a vendéglátás módját, hanem a helyi iskolások komfortját, azokat a célokat hangsúlyoztam, amikre a szervezők, a befolyó összeget szeretnék fordítani. Rosszul járt, aki nem tartott velünk, mert az iskolások a néptáncosokkal együtt remek műsort adtak, a zenekar és miattuk a hangulat is kiváló volt. Jövőre is megteszem, ami a módomban áll, és a bálra is szeretnék újra eljönni. Segíteni szeretnék a magam módján akkor is. Remélem, hogy sokan visszatérnek hozzánk!