2018.03.10. 13:00
A sudlicát a kedves vendégnek készítik el a szentpéterfaiak
Mai rendkívüli finomságunk a szentpéterfai horvát háziasszonyok specialitása, a sudlica. Igazi ünnepi csemege: lakodalmakra, bálokra készítették a régiek – meg akkor, amikor nagyon kedves vendég érkezett.
A ropogós sudlica a vendégváró vagy ünnepi asztal igazi különlegessége. Fotók: Tersztyánszky Krisztina
– A messze földön híres csemege a szentpéterfai asszonyok leleményességét dicséri – magyarázza vendéglátónk, Kapitár Imréné Gyöngyi, aki anyósától tanulta a receptet és már a lányainak is továbbadta a fortélyokat. A sütemény ugyanis nagyon egyszerű alapanyagokból készül, a hozzávalók kéznél vannak minden háztartásban. Az elkészítése azonban nagy kézügyességet és sok gyakorlást igényel. A neve egy horvát szó, ami a formájára utal: a sudlica loknit, illetve gyaluforgácsot jelent.
Nem kell a tésztához semmi más, mint három tojás, valamint annyi porcukor, illetve liszt, amennyit a három tojás együttvéve nyom. A sütéshez pedig házi zsír. A tojások száma egytől ötig terjedhet, ennél nagyobb mennyiséggel Gyöngyi szerint nem fogunk bírni. Kezdők mindenképpen kevesebb tojással próbálkozzanak. Öt darab tojásból például száz-száztíz darab sudlica lesz.
Az egész tojásokat felverjük a porcukorral, majd amikor habos, hozzákeverjük a lisztet is. Sűrű, folyós tésztát kapunk, amit nyomózsákba, vagy ennek híján erős nylonzacskóba töltünk, aminek levágjuk a sarkát. Egy hagyományos vastepsit fagyos zsírral kizsírozunk, majd a sütőben a zsírt megolvasztjuk. Nem kell vastagon, csak hogy épp csillogjon a tepsi alja. A nyomózsákból egy centi széles csíkokat nyomunk az olvasztott zsírra, egymástól két-három centiméterre.
A tésztát előmelegített sütőben, 180-200 fokon sütjük öt percig. Akkor jó, amikor a csíkok széle már egy kicsit erősebb színt kap. A forró tésztát fogjuk lazán feltekerni, amihez egy kiskésre és két fakanálra lesz szükségünk. A sütőből kivett tepsiből jobb kezünkkel, a kiskéssel alányúlva egyenként kiemeljük a csíkokat, bal kezünk hüvelykujjával odafogjuk az egyik fakanál nyeléhez, és gyors mozdulattal, lazán föltekerjük az ekkor még képlékeny tésztacsíkot a nyélre.
Nagyon gyorsan kell dolgozni, mert a tészta hamar megszilárdul. A feltekert kanalat egy sima lapra, tiszta konyharuhára vagy sütőpapírra fektetjük ügyesen, hogy a tészta ne tudjon letekeredni. Mire az egyik kanállal elkészülünk, a másikról már húzhatjuk is le a megszilárdult, kész sudlicát. Ezt addig ismételjük, amíg a tepsi kiürül. Minden adag után a tepsi aljából kivakarjuk az odasült tésztát és újra kizsírozzuk.
Amint kihűltek, a süteményeket helyezzük óvatosan műanyag zacskóba és zárjuk le légmentesen. Így akár hetekig is eláll és ropogós marad. Fogyaszthatjuk vörösborba mártogatva vagy akár vaníliafagylalttal. De magában is nagyon finom, és ami nagyon lényeges: rendkívüli.