A felelős kutyatartásról Ősi Dalma kutyatrénerrel beszélgettünk

Miért választottad ezt a hivatást?

– Egészen kicsi korom óta odavagyok a kutyákért. Ha megláttam egy kutyát, függetlenül attól, hogy ismerős, vagy kóbor kutyáról volt szó, muszáj volt odamennem hozzá, és megszeretgetni, megsimogatni. Persze, ekkor még nem tudtam megfogalmazni, hogy mit is tudnék kezdeni ezzel a rajongásommal, de ahogy kezdtem felnőni, egyre jobban foglalkoztattak az ok-okozati összefüggések. Tudni akartam, hogy miért viselkednek úgy ahogy, hogyan taníthatnám őket engedelmességre, trükkökre. Felnőttként pedig már egyértelműen tudtam, hogy hivatásszerűen is szeretnék kutyaoktatással foglalkozni. Pláne, amikor az előző kutyámmal, Sharonnal magam is beleszaladtam néhány hibába…

Ha újrakezdhetnéd Sharon nevelését, mit csinálnál másképp?

– Amit biztosan rosszul csináltam, az a behívás. Mindig csak séta végén gyakoroltuk, aztán pedig mentünk haza. A kutyák nagyon okosak, így Sharon is gyorsan összekapcsolta a kis fejében, hogy a behívás a játék és a séta végét jelenti, így aztán egyszerűen nem jött a hívó szóra, és kergetőzés lett az egészből. Azóta nyilván­valóan nagyon sokat utánaolvastam, és a képzésen is azt tanultam, hogy a behívás az egyik legfontosabb dolog, amit egy kutyának tudnia kell, így sokszor és a lehető legkülönfélébb szituációkban kell gyakorolni, hogy mindenképpen visszajöjjön, amikor hívjuk.

Mit gondolsz, mik a leggyakoribb hibák, a behíváson kívül, amit még elkövetnek a gazdik?

– Ha nagyon röviden kéne válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy a következetesség hiánya a legnagyobb hiba. Fontos, hogy a kutyától mindig, minden esetben ugyanazt várjuk el. Olyan nincs, hogy egyszer felmehet az ágyra, másszor nem, vagy ha olyanunk van, felugrálhat ránk, ha nincs hangulatunk hozzá, akkor pedig nem. Azzal, hogy egy viselkedési formát különbözőképpen kezelünk, csak összezavarjuk szegényt, és ne csodálkozzunk rajta, ha nem azt csinálja, amit szeretnénk. A másik probléma az, hogy sokan hajlamosak gyerekként kezelni a kutyát. Nem fektetnek le szabályokat, rosszul fegyelmeznek, agyonra babusgatják a kutyát, és azt hiszik, ez neki is jó. Félreértés ne essék, igenis szeretni kell a kutyát, de ha emberként kezeljük, többet ártunk neki, mint használunk. Viselkedési problémákat sajátíthat el, és nem lesz kiegyensúlyozott.

És mi az, amitől kutyának érzi magát a kutya? Mitől lesz kiegyensúlyozott?

– A már előbb említett következetesség az egyik alapkő. Egyértelmű szabályokra van szükség, nem szabad azt éreznie, hogy mindent megtehet. Ezenkívül elengedhetetlen a szocializáció. Egy falkaállatról van szó, ezért hagynunk kell, hogy a fajtársaival játsszon, ismerkedjen. Engedjük meg, hogy megszaglássza társait, együtt szaladgáljanak, sétáljanak, és nem kell egyből attól félni, hogy kárt tesznek egymásban. Sokszor minden különösebb ok nélkül visszahúzzák a kutyát, nem csatolják le a pórázt. Kistestű kutyákat akár ölbe is vesznek egy vélt konfliktus elkerülése végett, túlféltik őket. Aztán fontos az is, hogy a mozgásigényének, képességeinek megfelelő aktivitásban részesítsük a kutyát. Ha ez nincs meg, a felgyülemlett energia következtében dekoncentrált, szófogadatlan lesz, vagy kárt tesz magában, a környezetében vagy társaiban.

A valamilyen okból kialakult viselkedési problémákkal már ajánlott trénerhez fordulni, igaz?

– Pontosan. Agresszív vagy domináns viselkedést egy laikus nem fog tudni kezelni. A szeparációs szorongás is ilyen, amikor a kutya egyedül fél és bizonytalan. De a kutyaoktató segíthet az alapvető engedelmességi feladatok elsajátításában is, mint a behívás, ültetés, fektetés, láb mellett követés. Attól függ, hogy mire van igényünk.

Kanyarodjunk vissza a felelős kutyatartáshoz egy kicsit. Mit javasolsz, mi alapján válasszunk kutyát?

– A legfontosabb azt eldönteni, hogy milyen célra választunk kutyát. Nem mindegy, hogy munkára, házőrzésre, vadászatra szánjuk, vagy egyszerűen csak egy családi kutyát szeretnénk. Nyilván nem várhatjuk el egy yorkitól, hogy vérmes házőrző legyen, de egy kaukázusitól sem, hogy a kanapén pihenjen egy harminc négyzetméteres lakásban. Ezután szakembertől vagy könyvekből, videókból érdemes a lehető legtöbb tudást begyűjteni arról, hogy mik az állat fizikai, egészségügyi, pszichológiai igényei, és tudjuk-e azokat biztosítani. Lehet, hogy tetszenek az erőteljes fajták, de ha nem tudjuk kielégíteni a mozgásigényüket életmódunk vagy temperamentumunk miatt, akkor ne válasszuk őket. Természetesen fajtától függetlenül is vannak nagyon fontos dolgok, mindenféle kutyára érvényes dolgok, amiket tudnunk kell, különben könnyen kudarcot vallhatunk. Javaslom azt is, hogy ha eldöntöttük, hogy milyen állatot szeretnénk magunk mellé, látogassunk meg több tenyésztőt vagy több menhelyet, ne vigyük haza az első kutyát, akivel találkozunk. Előbbi esetében nézzük meg a szülőket, az egész almot és a kölykök viselkedését. Így lesz egy képünk az energiaszintjükről, „személyiségükről” és jó eséllyel a megfelelő kutyust visszük haza. Menhelyek esetén is fontos a többszöri látogatás, főképp ha felnőtt kutyát akarunk, hiszen nem tudjuk az előéletét. Már vannak berögzült szokásai, amíg egy kölyköt a saját elképzeléseink és módszereink szerint tudunk formálni.

Dunaújvárosban nagyon sok kutya él lakásban. Mire kell figyelni egy városi kutyatartónak?

– A mozgás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nem elég csupán csak egészségügyi sétákra levinni a kutyát, még akkor sem, ha egy kistestű, kedvtelésből tartott ebről van szó. Időnként érdemes a sétánk útvonalát is megváltoztatni. A kutyafuttatókon el is lehet – sőt kell! – őket engedni, így lehetőségük nyílik a szocializációra. Egyébként a séta akkor is elengedhetetlen, ha kertes házban lakunk. Van az a téves elképzelés, hogy az udvaron kirohangálja magát a kutya, azonban ez a mozgás nagyon kevés. Nem találkozik fajtársakkal, más emberekkel, nem érik őt új ingerek. A séta ebben az esetben is elengedhetetlen.

Amikor egy kutyával dolgozol, mi az, ami a legnagyobb sikerélményt jelenti számodra?

– Talán az a fejlődési folyamat, amit látok a kutyán. A képzés elején Murdok például nagyon nehezen tudott koncentrálni, a sok inger, a többi kutya, az idegen helyszín mind lekötötte a figyelmét. Ahogy viszont telt az idő, egyre jobban élvezte az egészet. Láttam, hogy szeret tanulni, jólesik neki a dicséret, és nagyon fogékony mindenre. Ráadásul az oktatásokra bármilyen korú, méretű és nemű kutyussal lehet menni, ezek nem kizáró tényezők. Egy trénerhez vagy egy iskolához már csak azért is érdemes fordulni, mert nagyon meg tudja erősíteni a kutya–gazdi kapcsolatot a közös munka, ami mindkét fél számára egyfajta magabiztosságot nyújt. Ha következetességgel és szeretettel állunk a kutyánkhoz, kimondhatatlanul sok örömet tud nekünk okozni.