Égből pottyant gondolatok

2018.01.07. 09:30

A karácsony misztériuma

Vannak az életnek egyetemes ünnepei. Amik sokunk életútján szerepet játszanak. Néhányan formalitásnak tartják, sokszor nagy üzletté válnak, de mégis harmóniát és összetartozást teremthetnek…

Molnár Éva Zsófia

Ünnepek ünnepe

Karácsony, karácsonyeste… Mióta eszemet tudom, számomra a legszebb napok, a legmegigézőbb este az évben… (Örömmel nyugtáztam, amikor kilencvenes években meghallottam a 100 Folk Celsius dalát, nem vagyok evvel egyedül. S a Bojtorján együttes karácsonyi albuma ebben csak megerősített! Nemcsak én maradtam javíthatatlanul gyerek karácsonykor… Nem csak engem néz néhány felnőtt felnőtt érthetetlenül…)

Hol kezdődött a varázslat? Két-három évesen egy szokatlanul világos téli estén. Odakinn hatalmas a hó, s reggel a szomszéd doktor bácsi (környéken egyetlen) autója reménytelen berregésére ébredünk: nem indít a motor a kemény fagyban. Este a három testvér együtt szenderedett el a dolgozóban, ebben a szobában egy évben csak egyszer: december 23-án. Másnap a vendégszoba (és szüleim hálója) titokzatosan zárva maradt – benn dolgoztak az angyalkák, díszítették a fát. Lelki szemeim előtt láttam pasztellszínű ruhájukat, a Jézuskát egy barátságosan mosolygó, szárnyas arc jelenítette meg. A várakozás hosszúra nyúlt, mire megfürödhettünk (mindnyájan ugyanabban a vízben, a befűtött fürdőszobában). Anyu rám adta ünnepi bársony ruhám, fölsorakozunk, s együtt énekelve a „Mennyből az angyal”-t (lemezjátszónk, magnónk még nem volt, tv-ről nem is beszélve), bemasírozunk.

Anyu már a fa mellett állt. (Neki az utolsó pillanatban „be kellett osonnia az ünneplő ruhájáért”. Kérdésemre, neki szabad-e látni az angyalkákat, elmagyarázta: „A karácsonyfa körül köd van, amin csak a gyerekek látnak át, a felnőttek nem...” – fantáziával megáldott a sors, megnyugodtam... (Lehet, hogy még gyermeki ártatlanságomban tudtam: eleinte valóban látunk dolgokat, amit már a kitanult – néha ideáikból kiábrándult – felnőttek nem?)

Az együtt éneklő család az egység erejével vett körül. A csillagszórók percegő hangja, a színes fények titokzatos ragyogása az angyalhajon köröket formálva, a fenyőillat mennyei varázslatában az idő állni látszott… A szüleim teremtette szeretet és öröm légköre olyan erővel járt át, hogy a gondok megszűnnek még ma is, e pillanatot visszaidézve vagy újra átélve minden évben…

A karácsony misztériuma a szeretetben eggyé olvadás extázisa, a világot meghaladó öröm és egység élménye. Évről évre fölvillanyoz, épp úgy, mint gyermekkoromban… Egy hasonló élmény megteremtésére és átadására késztet szeretteimnek.

Számomra ezek a napok egész életemre meghatározó élményt nyújtottak: az igazi szeretet egybeolvasztó, gyermekszívembe bizalmat ébresztő élményét!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában