Égből pottyant gondolatok

2018.01.07. 09:30

A karácsony misztériuma

Vannak az életnek egyetemes ünnepei. Amik sokunk életútján szerepet játszanak. Néhányan formalitásnak tartják, sokszor nagy üzletté válnak, de mégis harmóniát és összetartozást teremthetnek…

Molnár Éva Zsófia

Forrás: Shutterstock.com

Ünnepek ünnepe

Karácsony, karácsonyeste… Mióta eszemet tudom, számomra a legszebb napok, a legmegigézőbb este az évben… (Örömmel nyugtáztam, amikor kilencvenes években meghallottam a 100 Folk Celsius dalát, nem vagyok evvel egyedül. S a Bojtorján együttes karácsonyi albuma ebben csak megerősített! Nemcsak én maradtam javíthatatlanul gyerek karácsonykor… Nem csak engem néz néhány felnőtt felnőtt érthetetlenül…)

Hol kezdődött a varázslat? Két-három évesen egy szokatlanul világos téli estén. Odakinn hatalmas a hó, s reggel a szomszéd doktor bácsi (környéken egyetlen) autója reménytelen berregésére ébredünk: nem indít a motor a kemény fagyban. Este a három testvér együtt szenderedett el a dolgozóban, ebben a szobában egy évben csak egyszer: december 23-án. Másnap a vendégszoba (és szüleim hálója) titokzatosan zárva maradt – benn dolgoztak az angyalkák, díszítették a fát. Lelki szemeim előtt láttam pasztellszínű ruhájukat, a Jézuskát egy barátságosan mosolygó, szárnyas arc jelenítette meg. A várakozás hosszúra nyúlt, mire megfürödhettünk (mindnyájan ugyanabban a vízben, a befűtött fürdőszobában). Anyu rám adta ünnepi bársony ruhám, fölsorakozunk, s együtt énekelve a „Mennyből az angyal”-t (lemezjátszónk, magnónk még nem volt, tv-ről nem is beszélve), bemasírozunk.

Anyu már a fa mellett állt. (Neki az utolsó pillanatban „be kellett osonnia az ünneplő ruhájáért”. Kérdésemre, neki szabad-e látni az angyalkákat, elmagyarázta: „A karácsonyfa körül köd van, amin csak a gyerekek látnak át, a felnőttek nem...” – fantáziával megáldott a sors, megnyugodtam... (Lehet, hogy még gyermeki ártatlanságomban tudtam: eleinte valóban látunk dolgokat, amit már a kitanult – néha ideáikból kiábrándult – felnőttek nem?)

Az együtt éneklő család az egység erejével vett körül. A csillagszórók percegő hangja, a színes fények titokzatos ragyogása az angyalhajon köröket formálva, a fenyőillat mennyei varázslatában az idő állni látszott… A szüleim teremtette szeretet és öröm légköre olyan erővel járt át, hogy a gondok megszűnnek még ma is, e pillanatot visszaidézve vagy újra átélve minden évben…

A karácsony misztériuma a szeretetben eggyé olvadás extázisa, a világot meghaladó öröm és egység élménye. Évről évre fölvillanyoz, épp úgy, mint gyermekkoromban… Egy hasonló élmény megteremtésére és átadására késztet szeretteimnek.

Számomra ezek a napok egész életemre meghatározó élményt nyújtottak: az igazi szeretet egybeolvasztó, gyermekszívembe bizalmat ébresztő élményét!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában