Amikor alig maradtak fiúk – mégis jó úton a Vasas

2017.11.30. 14:00

A jubileumi összejövetel első napjára azonnal elkeltek a jegyek

Hónapok óta folyik a készülés. Évek óta tudják, hogy a jubileumi összejövetel mindent és mindenkit megemel. Ünnep lesz, amit emlékezetessé kell tenni. Mindenki számára, hiszen a hazai folk- és néptánc térképén hatvanöt éve szerepelnek. A Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes 65. jubileuma pedig több szempontból is különlegesnek számít.

PÁLINKÁS ISTVÁN

A Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes fellépése a rácalmási tökfesztiválon Fotó: Archív

Kováts Rózsa, az együttest működtető intézmény, az MMK ügyvezető igazgatója szívesen számolt be a december 15-e és 16-a előtti napokban arról, hogy nem pusztán az esemény különössége, de az eggyé tartozás is sokat számít a Vasas sikerességének és fejlődésének szempontjából:

- Nagyon szép két éven van túl a jelenlegi együttes Suplicz Mihály és Szőke Genovéva vezetésével egy jó csapatot alkotott. Megváltozott a város és az MMK hozzáállása a csoporthoz és tudunk együtt dolgozni. Nagy segítséget ad ehhez, hogy az alapítványunk is támogatja az együttes munkáját. Azon kívül, hogy néphagyományt őrzünk, egy ilyen jellegű népművészeti csoportot nem szabad elengednie a városnak. Most újra a köztudatban él a Vasas, elkezdődött a végzett munkájuknak az értékelése. Erre nagyon szép példa lesz a decemberi jubileum, amelyre az első napra már hetekkel ezelőtt elkeltek a jegyek.

Suplicz Mihály megjelenése a Vasasban 1984 szeptemberére datálódik. Elmesélése szerint Bozár László, az akkori csoport oszlopos tagja még az édesanyjával együtt dolgozott a vasműben:

- Anyu mesélte, hogy mindig ott táncolt nekik a műhelyben, meg folyton kérdezgette, mikor megy a fia táncolni. Addig-addig kérdezgette, amíg elmentünk a felvételire. Amíg élek, nem felejtem el! Az MMK 310-es teremében, rettenetesen nagy meleg szeptember közepén, sok-sok táncolni vágyó fiatallal. Énekelni kellett, ritmust tapsolni, és táncolni, az ott tanult lépésekből. Igazából nem is törtem magam, akkor éppen kézilabdáztam Matéz Tivadar mesternél. Meglepett, amikor szóltak, sikeres a felvételim, jövő héttől munka.

A Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes fellépése a rácalmási tökfesztiválon
Fotó: Archív

Rácz Attila és Miklán Joli kezei közé került a „kis” Suplicz, s utólag is úgy gondolja, a lehető legjobb dolog történt vele. Persze, egy darabig párhuzamosan ment a tánc meg a kézilabda. Aztán egy este leültették a szülei, s bizony meg kellett hoznia a döntést:

- Rettenetesen nehéz volt. Sírtam. De döntöttem. Innentől heti kétszer két óra tánc jött. Egyre több, egyre jobb táncokat tanultunk. Jöttek a rettegett félévi, meg év végi vizsgák. Fellépések, és lépkedés a ranglétrán felfele. Ciceró csoportjából átkerültem Pásztor Attila „Gyufa” csoportjába, ezt követően Bálint István „Pityi bácsi” egyengette útjaimat. Ekkor a nagy együttessel közös fellépéseink voltak. Csodálatos Mandarin, Újvárosi Táncok, csupa érdekes táncszínházi darab. Aztán hirtelen a nagy együttes sok táncosa elkerült Pestre, a Közép-Európa Táncszínházba. Alig maradtunk fiúk. De ment tovább a munka. Rácz Attila és Skaliczky Andrea aztán új fejezetet nyitott a Vasas életében. Szerencsés, és sikeres időszak következett. Fesztiválok, versenyek, külföldi utak. Sikert sikerre halmoztunk, bár ennek megvolt az ára is. Szinte éjjel nappal a tánccal voltunk elfoglalva. Családunk ritkán látott. Minden idegszálunk a tánc körül forgott. Az öltöztetőnk-jelmeztárosunk, Kőszeginé Erzsike, vagy, ahogy mi hívtuk a Mami volt a pótanyánk! Mindent tudott rólunk, mindenben segített. Megőrültünk a táncért! Bevallom, ezt már csak visszatekintve látom így. Akkor ez volt a mindenünk. Talán ebben rejlett a sikerünk. Meg természetesen Rácz Attila és Skaliczky Andrea munkásságában. Mindent tőlük tanultam.

Aztán jött 1999-ben megalakult Dunaújváros Táncszínháza, aztán Misi azon kapta magát, hogy több mint 1000 előadással lett tapasztaltabb. 2009-ben visszatért a Vasas Táncegyütteshez, ahol Szőke Genovévával, a Ciceró-generáció egyik tagjával irányította az ifjúsági csoportot. Remek koreográfiák születtek, s volt olyan, amelyet a felnőttcsoport is átvett. Jelenleg tíz párral dolgoznak, s folyik a szó belőle:

- Mivel 33 éve részese vagyok a Vasas család életének, a jubileumok mindig várt, nagy események. Természetesen most, hogy mi szervezzük, sokkal nagyobb a felelősség, sokkal több a munka. Kimondhatatlan öröm látni az egykori példaképeimet, a kortársaimat és a tanítványaimat együtt, egyszerre egy rendezvényen. Beleborsódzik az ember. Kulcsfontosságú a gálát megelőző próbafolyamat, ahol érthető módon nem csak a táncé a főszerep. Anekdotázás, nevetés, néha sírás, régi szerelmek, és tán’ meg sem történt események felidézése. Dijoni Olimpia Ezüst lánca, a Szekszárdi Fesztivál hajnala, Portugália összkomfort nélküli szállása, Thaiföld és Amerika megannyi élménye. A legvégén pedig a csoda! A Bartók színpadán újra együtt! Semmiért nem adnám! Együtt dolgozik egy stáb. Nem mindig felhőtlenül, de roppant célratörően, igen magas hatásfokkal. Fenntartónk és éltetőnk: Kováts Rózsa és az MMK kollektívája, a Vasas Táncegyüttes Alapítványának minden követ megmozgató és együttesünket remekül menedzselő tagjai, a Violin Művészeti Iskola szakmailag kifogástalan, mindenben támogató stábja, Turóczi Rita és Pásztor Máté tánctanár kollégák, és sok-sok szülő, aki bízva bennünk, minden próbára elhozza gyermekét.

Szőke Genovévát, Suplitz Mihályt és Kováts Rózsát Cserna Gábor polgármester köszöntötte a Dunaújvárosért Díj átadásakor
Fotó: AG

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában