Az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák

2017.11.23. 19:47

Szent Borbála Szakestély lesz Dunaújvárosban, a hatszoros levezető elnökkel beszélgettünk

Péntek este kezdetét veszi az OMBKE Dunaújvárosi Szervezete éves rendes – egyben kupa- és balekavató – szakestélye, amelyen az Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firmák szakmájuk védőszentjének, Szent Borbálának kívánnak hódolni.

Várkonyi Zsolt

Ebből az alkalomból beszélgettem Lontai Attilával, alias Maxszal a szakmai hagyományokról és azok megőrzéséről.

Lontai Attilával, az ISD Dunaferr Zrt. meleghengermű gyárvezetőjével most nem ebben a „minőségében” ültünk le, hanem, mint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) oszlopos tagjával, a szakestélyek „hatszoros” levezető elnökével, akinek a hagyományőrző keresztségben Max az alias neve.

Mivel érdemelted ki ezt a megszólítást?

- Ennek két története van, de csak azt mondom el, ami nekem tetszik. A hagyományokkal először Miskolcon, az egyetemi évek alatt találkoztunk. Oda szinte mindenki hozott magával a középiskolából valamilyen becenevet, a Max még ott ragadt rám, ugyanis már akkor is – az urbánus legendák szerint – maximalistának tartottak. Veszprémből, az Alumínium- és Vegyipari Szakközépiskolából 1982-ben, egy osztályból heten jelentkeztünk a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karára, úgyhogy elég sokan megismertek, és így maradt meg az egyetemen, majd később is ez a név.

És mi az a történet, amit nem annyira szeretsz?

- Még a középiskolai padtársam, Répási Zoli ragasztotta rám a Max nevet, aki egy autóversenyzős film főszereplőjének volt a kajla segédje, így két oldalról is kiérdemeltem ezt. Az egyetemen pedig már adta magát, hogy a keresztségben is ezt a nevet kapjam.

Ma mit jelent számodra a hagyomány, azok ápolása ebben a globalizálódó szakmai környezetben?

- Az egyetemi hagyományok eleve köteleztek, hiszen már ott belekerültünk abba a környezetbe, amelynek gyökerei az 1735-ben, Mária Terézia alapította selmecbányai Bányászati és Kohászati Akadémiához vezethetők vissza. Gyakorlatilag onnan eredeztethetők ezek a tradíciók, amelyeket aztán az 1800-as években futtattak föl. Selmecbányáról az I. világháború trianoni békediktátuma után először Sopronba került az egyetemi oktatás, majd a II. világháborút követően 1949-ben egy része átkerült Miskolcra, majd később az oktatás egy szegmense Dunaújvárosba is, de Kazincbarcika és Székesfehérvár is részben ehhez a szakmai közösséghez tartozik. Gyakorlatilag ezek a mindenhol ápolt hagyományok biztosították azt, hogy az adott szakmában a kollégák – nem csak az egyetemeken, hanem – bárhol, bármikor összefutottak az országban vagy épp azon kívül is, volt miről beszélni, voltak közös témák, amelyeket szakmai oldalról közelítettek meg.

Így ősszel és az év vége felé szakestélydömpingben vagyunk, hiszen ha jól emlékszem Tatabánya, Ózd, Budapest, Miskolc után következik most Dunaújváros. Ez utóbbi közösség motorja ma is a vasműs csapat, bizonyítva azt, hogy egy külföldi tulajdonú cégnél is, a vállalati kultúra részeként meg lehet őrizni a hagyományokat.

- Ennek alapja Dunaújvárosban is az OMBKE helyi szervezete, amely hónapról hónapra összehívja a társaságot. Ezeken az összejöveteleken szakmai előadásokat tartunk. A hagyományőrzésbe és hagyományápolásba tehát nemcsak a szakestély, hanem az egész évi szakmai munka is beletartozik. Amikor a tulajdonosváltás megtörtént, az új vezetőket megpróbáltuk tájékoztatni arról, hogy ez a szakmai képviselet nem szakszervezet, hanem egy szakmai fórum. Ha nem is olyan mértékben, mint korábban, de ma is kapunk támogatást az anyavállalattól és a tagvállalatoktól.

Lontai Attila, az ISD Dunaferr meleghengermű gyárvezetője – aki a kohász-keresztségben az alias Max nevet viseli – egyik motorja az OMBKE hagyományőrző tevékenységének
Fotós: Ady Géza

A szakestély fénypontja minden esetben a balekavatás. Beavatnád olvasóinkat az idei szertartásba?

- Gyakorlatilag a gyárból, vagy a gyárhoz kötődő olyan szakembereket érdemesítünk erre, akik más egyetemekre jártak, más szakmákhoz tartoznak, és még nem találkoztak ezekkel a selmeci hagyományokkal. A kommunikációtól a pénzügyig, a kokszgyártástól a gépészetig, de sorolhatnám tovább, mely területek szakemberei vettek már részt ilyen szertatásban. Nem titok, most Balogh László az ISD Kokszoló Kft. egykori gazdasági igazgatója számíthat a balekká avatás rögös útjára, aki ma már nyugdíjas, de mindez nem mentesíti a balekká válás próbatételei alól.

E szakest levezető elnöke évek óta te vagy. Kik lehetnek jelöltek?

- Akiket a szervező bizottság felkér erre a feladatra és a szakestély közfelkiáltással megszavaz.

Kik voltak a nagy elődök?

- Közvetlen elődeim Tóth László, a nagyolvasztómű nyugalmazott gyárvezetője és dr. Szűcs László, a Dunaferr egykori műszaki vezérigazgató-helyettese voltak.

Mennyire aktívak a mai fiatalok, egyetemisták, mi lesz az utánpótlással?

- Sajnos kohómérnökképzés már nem nagyon van, itt Dunaújvárosban most nincs is. Bízom azonban abban, hogy ez a helyzet már a közeljövőben jó irányba változni fog, hiszen a szándék a felsőfokú képzésre megvan, az igény is a vállalat részéről, így nem látom akadályát annak, hogy ez a szakma is átessen egy fiatalításon. Addig mi melegen tartjuk a puskaport, ápoljuk és átadjuk a hagyományokat.

Vivat Praeses!

- Vivat Academia, vivant Professores!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában