Számtalan utalást találunk a mai életünkre

„Egy reggel eltűnt a jövő idő. Az istenek visszatértek.”

A halandók világához hasonlóan az „égiek” is külön-külön negyedekben élnek, pl. keresztény negyed, zsidó negyed vagy az azték negyed – utóbbit érdemes elkerülni a sok toll miatt. Házaikban minimális bútor található: az evés és az ivás itt nem létszükséget, csak szokás kérdése. Ám nemcsak ők vannak jelen a „fellegek fellegében”, hanem materiális szellemek, fogalmak pl. az Idő.

Az istenek elkezdtek összeesküdni, fondorkodni

Természetesen itt élnek (külön negyedben: az Olüm­piszon) a görög istenek is. Az emberek boldogtalanságát látva a mindenható Zeusz elérkezettnek látja az időt arra, hogy a régi istenek visszatérjenek a földre, és megerősítsék a pozíciójukat.

Bejelentésének hatására az istenek már el is kezdenek „gyűlölködni, összeesküdni, fondorkodni, mint régen, hatalmuk csúcsán.” Már a Moirák sem maguk szövik az élet fonalát: az ipari forradalom óta szövőgépek dolgoznak helyettük.

Az istenek végül az éppen „akciós” (most mindenhez olcsón hozzá lehet jutni) Lengyelországot választják, hiszen „Leugrani annyit tesz: materializálódni a Földön. Az pedig pénzbe kerül.” Megjelenésükkel, egyéni céljaikkal (pl. Erósz két apját akarja megbüntetni azzal, hogy családként kell élniük) felbolygatják a halandók monoton, kiüresedett világát.

A terhes Kama férje a Lé­the folyó pár cseppje miatt elveszti az emlékezetét, és egy tizenkét éves gyermek szemével látja a világot, miközben Kama Niké segítségével a pokolba vezető utat próbálja megtalálni.

Számtalan kultúr-, filozófia-, pszichológiatörténeti aktuális utalást is találunk a szövegben (George Bushtól Freudon át Szapphóig), ugyanakkor nem kell meglepődni az erotikus epizódokon és a néhol csípős, ám mindig szellemes megfogalmazásokon.

„Két nap múlva nagy fogadást tart Athéné és Ozirisz. Nem vagyok oda Athénéért, azért a gőgös és folyton okoskodó konzervatívért, akinek erénye élete egyetlen leltározásában sem fog elveszni, de azért elmegyek a fogadásra. Először is, meghívtak. Másodszor, azóta, hogy Athénét befektették az egyiptomi bíró kriptájába, valamelyest csökkent az ellenszenvem iránta.”