„Rejtő Jenő: „Ha rövid az élet, toldd meg egy ballépéssel”

Azóta nagyot változott a világ. Rejtő Jenő könyveit a könyvesboltokban a szépirodalmi „szekcióban” találhatjuk meg, sőt, 2008-ban A hatáskeltés eszközei Rejtő Jenő Piszkos Fred a kapitány című művében érettségi tétel volt egy Rejtő-klasszikus.

Rejtő birtokában volt az a képesség, hogy olvasóival láttassa az általa leírtakat, miközben meg is nevetteti őket. Életében huszonkét nagy regénye jelent meg. A reálisból irreálisba forduló groteszk történések között a hétköznapi élethelyzetek tűnnek furcsának, oda nem illőnek. Rejtő humorában feloldódtak a ponyvakönyvek sztereotípiái, így alkotva meg a műfaj paródiáját. Pedig a végtelenségig mulatságos, P. Howard- (Rejtő álneve) regények megjelenése idején hazánkban már az első és a második zsidótörvény is életbe lépett, amelyek korlátozták a zsidó értelmiség jogait.

Rejtő Jenő klasszikus regényeit képtelenség filmre vinni

Ami talán mindent elmond Rejtő Jenő zsenialitásáról, hogy stílusát sokan próbálták utánozni, mindhiába, sokan próbálták filmre vinni regényeit, mindhiába. Képtelenség. A magyar filmművészet sok jeles alakja próbálkozott ezzel, de nem meg bántva senkit, jobb lett volna, ha hozzá sem látnak a feladathoz. Egyszerűen lehetetlen egy Rejtő-regényt visszaadni a filmvásznon. Azt hiszem, ebbe Hollywoodnak is beletörne a bicskája.

Rejtő Jenővel kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni, hogy nem szabad őt a légiós regényekkel azonosítani, hiszen kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója is volt. Kamaszkorában verseket írt, majd 1928-tól komor hangulatú novellákat adott közre a napi sajtóban.

Rejtő Jenő Reich Jenő néven Budapesten született 1905. március 29-én, apja nyomdai tisztviselő volt. A Kertész utcai polgári iskolából kicsapták, mert szájon vágta zsidózó tanárát. Elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, de statisztálásnál többre nem vitte, mert egyszer leejtette a híres színészt, Törzs Jenőt. Színi tanulmányait Berlinben, Max Reinhardtnál folytatta, közben lovakat csutakolt az ügetőn. Ezután vándorútra kelt, volt Hamburgban dokkmunkás és illatszerárus, Svédországban heringhalász, Genovában építőmunkás, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos, dolgozott vándorcirkuszban és járt Afrikában is, az azonban vitatott, hogy az idegenlégióban szolgált-e.

Bár darabjait játszották, regényei sikeresek voltak, volt olyan hónap, amikor 2000 pengőt keresett, bohém életmódja és kártyaszenvedélye miatt mégsem volt soha pénze. Előlegeket vett fel, hogy vállalásait teljesítse, nemcsak kávéval és cigarettával küzdött az elalvás ellen, az azonban a városi legendák világába tartozik, hogy amikor megszorult, a kávéházi pincért kéziratlapokkal fizette ki, amiket azután a kiadónál lehetett „beváltani”.

Az Egyedül vagyunk című nyilas lap 1942-ben lényegében feljelentette, és a nagykátai katonakórházból betegen vitték el egy büntetőszázadba. Az újságban a cikk­író felhívja a figyelmet arra, hogy Rejtő zsidó származása ellenére ír, él és virul, pedig már rég a munkaszolgálaton lenne a helye.

Alig három hónapra rá, 1943. január 1-jén meghalt. Tizenegy nappal a doni áttörés előtt. Az ukrajnai Jevdokovóban fagyott meg munkaszolgálatosként 1943. január 1-jén, állítólag halála előtt is bajtársait szórakoztatta emlékezetből idézett regényrészleteivel. Mindössze 38 éves volt.

Rejtő Jenő művei a Rákosi-korszakban indexen voltak, 1956 előtt csak a feketepiacon lehetett (borsos áron) hozzájutni. Új kiadásban A láthatatlan légió jelent meg elsőként, 1956 nyarán a Magvető Könyvkiadónál (ennek igazgatója ekkor Hegedüs Géza, Rejtő személyes ismerőse: az igazi olcsókönyvtáros könyvecskéhez előszót is illeszt – amiképp Az utolsó szó jogán című posztumusz kötethez is, ez indítja el az író rehabilitációját). Ekkor állítólag a feketepiaci zugárusok névtelen levélben fenyegették meg a kiadó vezetőjét: lelövik, ha kiad még egy Rejtő-regényt... Az évtizedes szilencium mit sem csorbított az író népszerűségén, sőt: az olvasók továbbra is szívesen forgatták műveit, így egyre nagyobb példányszámban jelentek meg könyvei. 1964-től az Albatrosz könyvek sorozatban minden P. Howardot közreadnak (az általa is gyengébbnek tartott Gibson Lavery-könyveket nem), beleértve négy posztumusz „pengős regényét” – ezeket az író bátyja, dr. Révai Gyula hozta tető alá. Ezzel párhuzamosan 1966–68-ban szintén ő rendezett sajtó alá öt kötetet a bécsi Novák könyvkiadónál. (wikipedia)

1945 után sokáig majdhogynem szégyen volt Rejtőről beszélni, Rejtőt olvasni.

Most pedig ott tartunk, hogy Rejtő életét, munkásságát kutatják művészettörténészek. Vagyis elmúlt szerencsére az, amikor silánynak, ponyvának tartották az írásait.

Hogy milyen zseniális író volt, hogy milyen kiváló humor, lebilincselő stílus, remek szófordulatok jellemezték, és milyen elgondolkodtató, mára aforizmákká vált mondatokat vetett papírra a regényeiben, abból idézünk néhányat írásunkban, megjegyzés, okoskodás nélkül. Tehát következzenek szilveszter gyanánt – nemcsak humoros – idézetek Rejtő Jenőtől.

„Ha rövid az élet, toldd meg egy ballépéssel.”

„Aki sokáig foglalkozott már tigrisekkel, kígyókkal és oroszlánokkal, az jól ismeri az asszonyok lelkivilágát is.”

„A halál pillanata olyan, mint a dugó: ügyes ember mindig csak kihúzza valahogy.”

„A pénz az egyetlen jó, amiből nem árt a sok.”

„A sors olyan, mint egy részeges szabász: amikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág.”

„Nagy emberek baklövéseit olykor különb elismerés jutalmazza, mint a kicsinyek zsenialitását.”

„Ha az ember polgárok ezreiért szabálytalanul cselekszik, azt közérdeknek mondják; ha egyért teszi, akkor hivatali visszaélésnek nevezik.”

„A valóság hasonlít a drágakőhöz, annyit csiszolják, mire forgalomba kerül, hogy egészen más lesz, mint amilyen eredetileg volt.”

„A mi kapcsolatunk a férfiakhoz, drágám, azon két tevékenységben merül ki, hogy ­jogosan elítéljük őket, és indokolatlanul megbocsátunk ­nekik.”

„Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.”

„Az asszony szíve éppolyan, mint a tenger: nyugodtan, simán dobog, de senki sem lát a mélyére, és ha igen, úgy annak jaj.”

„Tévedni emberi dolog, de azért velem is előfordulhat.”

„A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.”

„Ha az ember erősen hisz valamit, az majdnem annyi, mintha igaz lenne.”

„A földrajzkutató pályáján általában döntően jelentős fel­ívelést jelent, ha megnősül. Ilyenkor kerül sor a hosszú, nagy horderejű, esetleg többéves útjaira, amikor semmiféle dzsungel nem lehet elég mély, sötét, távoli és veszélyes.”

„A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit sem lát.”

„Hogy állunk az alibijével?

– A micsodámmal?

– Az alibijével! Van alibije?

A terménykereskedő rémülten hebegett.

– A feleségem csomagolt... Úgyhogy nem tudom, hozott-e... ilyesmit...”

„– És ha... fizetést ajánlanék, hogy dolgozzon?

– Engem nem lehet megvesztegetni.”

„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.”

„A tisztesség olyan, mint az igazi úri szabó: nem ismer alkut.”

„Vasárnap ne lopj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő.”

„Még egy csavargónak is lehet mamája épp úgy, mint a jobb embereknek.”

„Öreg sarkutazók mesélik, hogy ha elviselhetetlennek látszott az örök jég, a szüntelen éjszaka, a fagydaganat és más nélkülözések kínja, valaki visszaemlékezett az útnak indulás előkészületeire, és ilyenkor megnyugodtak kissé, mivel úgy érezték, hogy aránylag mégis tűrhetőbb most a sorsuk.”

(Forrás: szegedilap.hu, wikipedia.org.)