Potyautasból építész

„– Mondd meg nekem, mi lenne a megfelelő ajándék egy olyan embernek, akinek mindene megvan?

– Egy elefánt, nagyságos uram. A Föld legnagyobb állata.”

Az építészinas színpompás kaleidoszkóp, benne vannak az Oszmán birodalom illatai, hangjai, csodái és mindenféle lakói abból az időből, amikor a nyüzsgő Isztambul volt a világ közepe. Elif Shafak lebilincselő, egzotikus meséje rabul ejti az olvasót, és nem ereszti el a legutolsó oldalig.

A helyszín Isztambul, az időpont a tizenhatodik század. Tizenéves potyautas érkezik a hajón a városba, különleges ajándékot hoz Szulejmán szultánnak. A kisfiúnak nincs senkije és semmije, csak Csota, a ritka és értékes fehér elefánt, amelyet a szeráj, vagyis a palota állatkertjébe szántak.

A kisfiút Dzsihannak hívják. Dzsihan élete akkor változik meg gyökeresen, amikor találkozik Szinánnal, a szultán főépítészével. Dzsihan Csota felügyelete mellett szép lassan kitanulja az építészet csínját-bínját. Szinán 1489-ben született és 1588-ban halt meg. A Szulejmán-mecset a legelső munkái közé tartozott, amit 1550 és 1557 között épített. Munkásságának egyik legnagyobb alkotása, az edirnei Szelim-mecset. Ezek mellett még 84 mecsetet, 57 egyetemet, 41 fürdőt és 35 palotát tervezett és épített fel. Szulejmán szultán minden családtagjának ő tervezte a mecsetjét. Maga a mester a Szulejmánról elnevezett mecsetben nyugszik.

Legnagyobb alkotása az edirnei Szelim-mecset

„Ezennel megkérlek Dzsihan kán Rumi, emlékek építője, a nagy tiszteletben álló Szinán mester örököse, aki felülmúlhatatlan, és akinek világszerte akadtak követői, hogy vegyél részt ennek a felettébb dicső sírhelynek a megépítésében, amely nemzedékről nemzedékre tiszteletet fog majd ébreszteni az emberekben, mígnem eljön az Ítélet napja, amikor az egész földkerekségen kő kövön nem marad.”