Nem marad vissza az égvilágon semmi, amit ki kellene dobniuk: mindent hasznosítanak

Hidegen sajtolt olajai fölött mesél Szántóné Szabó Petra arról a munkáról, amely a család mezőgazdasági munkáját ökotudatossá teszi. Petra Vereben termel, a föld is, amelyen az alapanyag terem, itt található. A közelben termelt alapanyag fontos szempont az ökotudatosságban, hiszen nem kell szállítani, de számos egyéb dologban is arra törekszenek, hogy a fenntarthatóságot is figyelembe vegyék, mint fontos szempontot.

– A mezőgazdasági vonal édesapámé, őstermelőként ő állítja elő a magot. Én pedig kistermelőként hidegen sajtolom az olajat – mondja Petra napraforgó-, szőlőmag-, tökmag- és mákolajai felett. Van még repce- és máriatövismagból készült verebi olaja is, teszi hozzá. – Van újrahasznosított csomagolásunk, s egyre gyakoribb, hogy a fogyasztók visszahozzák a saját palackjukat, és abba tesszük az olajat. Nem kell mindig megvenni tehát a műanyagot. A 2 és fél decis üvegeinket ki lehet mosni, és abba újra lehet tölteni az olajat. Ezt persze csak saját felelősségre szoktam megtenni, illetve nagyon ügyelünk arra, hogy mindig ugyanazt az üveget kapja vissza a fogyasztó, amit hozott. Mert ha benne maradt pár csepp víz az üvegben, akkor az hosszú távon, megeshet, nem tesz jót az olajnak. Korábban próbálkoztunk ipari szintű kimosással, de drágábbra jött ki az eredmény, mintha megvettük volna az új üvegeket – mutat rá az újrahasznosítás és az észszerűség közti lényeges határra a szakember.

– A zacskós termékek pedig papírzacskóban vannak, nem használunk nejlont – teszi hozzá. A csomagolás kiválasztása tehát az egyik legfontosabb környezettudatos döntés minden hasonló munkánál. Petráéknál csak a literes flakon és a kupak műanyag. Ezek szelektálásáról, újrahasznosításáról már a fogyasztónak magának kell döntenie. És ezután jön a második lépés: a munkafolyamatokba beiktatható ökotudatosság.

– A kipréselt mag visszamaradt szárazanyag-tartalmát is felhasználjuk, nem megy a kukába. Ezt ledaráljuk, s újrahasznosítjuk. Például vegyük a szőlőmagolajat. A szőlőből kinyerik a mustot, s a törkölyt kidobják. Akkor jövünk mi: kiszedjük a törkölyből a magot, azt leszárítjuk, s kipréseljük az olajat. Na, de itt még mindig nincs vége, mert ami ebből marad szárazanyag, azt ledaráljuk, és ebből készül a szőlőmagőrlemény – mutat rá a természet kincseinek alapos felhasználására az olajkészítő, aki még a gyártás során is beiktat kicsinek tűnő, de valójában fontos környezettudatos elemeket: – A gyártás során mosogatáskor törölgetni is szoktunk ugye, hiszen nem közvetlenül a csapba mossuk az olajat. Az így keletkező papírtörlőt sem dobjuk ki, hanem elviszik begyújtósnak. A szemetet is újrahasznosítjuk tehát, s így elmondhatom, hogy a munkánk 90-95 százaléka az újrahasznosításon alapul.

A napraforgó-, repce-, tök­mag­olaj készítése is hasonlóan működik: ki­préselik a magból az olajat, a maradékból, amint kiszárad, trágya lesz. A napraforgó maradéka pedig takarmánynak megy, tehát nem marad vissza az égvilágon semmi, amit ki kellene dobniuk.