Megvan a Seuso-épület kikötője?

A helyszín a Péter-Bánkút dűlő, ahol a Malom-csatorna és Nádor-csatorna, avagy a Sárvíz egymás mellett folydogál. Június első felében zajlott le a földradaros kutatás. Kovács Loránd Olivér, a Gor­sium Régészeti Park, és Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum igazgatója mutatta meg a helyszínt. Kovács a kikötőről úgy fogalmazott, hogy nagy eséllyel a Seuso-épületkomplexum részét képezhette egykor. A földradaros mérés egyfajta alaprajzot mutatott meg. – Az az izgalmas benne, hogy látszik rajta egy törés. A rómaiak nyílegyenes falakat csináltak mindenhol. Ha ettől eltértek, annak mindig az volt az oka, hogy igazodtak valamilyen komoly tényezőhöz, jelen esetben a Sárvízhez – mondta Kovács. Mágneses mérések alapján cölöphelyek is felfedezhetők az alaprajzon, sőt nagy biztonsággal jelölhető be rajta a móló, illetve a raktárrész is.

A földradar mintegy két méterre lát le, ilyen mélységben lehetnek a kikötő falai

– Most már mélységi adatokat is ismerünk, terveink szerint a vízállást ki fogjuk szerkeszteni térinformatikai módszerekkel. A Sárvíz medre, a szabályozások miatt már más domborzati jegyekkel bír, mint a rómaiak idején, de jó esély van arra, hogy be tudjuk lőni a Sárvíz akkori vízállását – mondta el Pokrovenszki Krisztián, aki szerint ezt először digitálisan lehetne létrehozni, megmutatni.

A római kikötő helyének magasságában egy mai kis kikötő létesülhet, amely részévé válhat annak a túrahajó-, túrakenuútnak, amely Székesfehérvár déli részéről, a három Gaja-hídtól indulhat el, minden bizonnyal már idén ősszel. A Szabad Tér Egyesület Gorsiumban épít egy római kori hajót, s mivel tagjaik szinte egytől egyik vízitúra-szervezők, ősszel végre eljöhet a római kori hajókra hajazó túrakenus utak ideje is. Az evezésre kérő túraút mehet le délnek, Gorsiumig. Közben Szabadbattyán térségében nemcsak a Kula-torony környékén lehetne egy meg­álló, hanem itt, a Seuso-épületkomplexum ásatási helyénél, illetve a vélelmezhetően hozzákapcsolódó kikötőnél is.

– A következő lépés az lenne, hogy a római kikötő épületével kezdjünk valamit. Ez egy kezelhető nagyságú épület, durván hatvanszor hatvan méteres. Ám csak abban az esetben szabad belevágni az ásatásba, ha biztosított a megvédése – mondta Kovács; kifejtette, az azonnali visszatemetése is opció – miután kinyerték a föld alatt várakozó információkat –, de ez nem volna túl elegáns. A második, a megnyerőbb verzió az, hogy az ásatási terület kapjon valamilyen felépítményt – védőtetőt vagy ráfalazást –, bármit, ami biztosítja a megmaradását. Így nem jutna olyan sorsra az itteni feltárás helye, mint a szomszédos, a Seuso-­épület­komp­lexu­mé, amely most – úgy tűnik – átmenetileg földkupac képét mutatja.

Pokrovenszki leszögezte, egy régészeti ásatás során gondoskodni kell a talált lelet­anyag elhelyezéséről, konzerválásáról, az épületmaradvány sorsáról, az állagvédelemről; mindez pénzbe kerül. Hozzátette, a múzeum szakembereket, autókat, eszközöket tud biztosítani, de a teljes költséghez forrás, például pályázati támogatás szükséges.

A két vezetőtől megtudtuk, hogy nagyságrendileg 15 millió forintból jönne ki az ásatás és a leletanyag konzerválása, s további 40-50 millióba kerülne az épület alapszintű megerősítése annyira, hogy ne kelljen visszatemetni. Kovács szerint van realitása, hogy ez belátható időn belül megtörténhessen.

Stibrányi Máté régész végezte, koordinálta a geofizikai vizsgálatokat. Vele telefonon beszéltünk, megtudtuk tőle, a földradar mintegy két méterre lát le, ilyen mélységben lehetnek a kikötő falai.

– A földradaros vizsgálat adott egy teljes alaprajzot, ez olyan szintű, hogy ennek alapján rekonstruálni lehetne a felépítményt, még úgy is, ha egy kapavágást sem tennénk a földben – ismertette Kovács Loránd Olivér.

A terület, amelyen pár éve egy ménes legelészget, Simon István kőszárhegyi vállalkozó tulajdona. Ő is lapunk rendelkezésére állt. Mint elmondta, annak idején Nádorfi Gabriella, a most szóban forgó területeken korábban feltárások sorát végző régész ajánlására figyelt fel a legelőre. Alapvetően az volt a célja a megvásárlásával, hogy biztonságban legyen a terület. Feltételezhető volt ugyanis, hogy nagy eszmei értékű múltdarabok, falak, leletek, vagyis történelmet hordozó információk bújnak meg e föld alatt.

Ha a szakmai tervek, elképzelések ezt igénylik, Simon partner lenne abban is, hogy a terület egy részét – a két kanális között – elárasszák, vagyis új vízfelület kialakítása is megtörténhet a kikötő mellett.

S térjünk vissza még a Seuso-épületkomplexum ásatási helyére, arra a bizonyos földkupacra! A vállalkozó megosztotta velünk azon terveket is, miszerint 5-10 római kori oszloppal jelölnék meg a helyet. Mint mondta, ezek öntőformája Gorsiumban rendelkezésre áll. Alighanem ez a beruházás egy területrendezést is magával hozna. Messziről is látszódhatna az ásatások helyszíne.