Léleknyomorító otthon

„– Hol van? – kérdezi Maggie.

Deda feltápászkodik a székből, és odacsoszog hozzá.

Senki más nincs a közelben, de váratlanul Maggie anyja tűnik fel az ajtóban.

– Valamelyikőtök igazán megtarthatta volna – zokog Maggie, anyjáról a nagynénjére nézve. – Még most sem késő!

– Azzal tönkretennénk a családunk jó hírnevét – mondja csendesen Deda. – Édesanyád ugyan már nem katolikus, de még mindig sokat ad arra, hogy az emberek mit gondolnak róla. Édesapád pedig köztiszteletben álló ember a faluban.

– Látni akarom.”

Az 1950-es években járunk a kanadai Québecben, ahol az angol és francia közösségek együttélése csak látszólag harmonikus, a mélyben súlyos feszültségek húzódnak. Szívfacsaró, igaz történeten alapuló regény.

A tizenöt éves Maggie Hu­ghes angol apja sem szíveli a franciákat. Nem nézi jó szemmel a lánya és a szomszédos farmon élő Gabriel Phénix, francia fiú között kibontakozó szerelmi kapcsolatot. Mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Maggie feleségül menjen Gabrielhez. Hogy elszakítsák a két fiatalt egymástól, Maggiet elküldik Freligsburg­ba nagynénjéhez és nagy­bátyjához, segíteni a tejgazdaságban. Azonban Maggie teherbe esik. A szülei ráveszik, hogy mondjon le a kislányról, és így az újszülött Elodie árvaházba kerül.

A Duplessy árvák története, a kanadai történelem sokáig titkolt kegyetlen időszaka. Az árvaházakat pszichiátriai kórházakká változtatják, hogy az elmebetegek ápolásáért háromszoros finanszírozást vehessenek igénybe. Több ezer állami gondozott gyermeket pedig értelmi fogyatékossá nyilvánítanak. Ennek a kegyetlen rendszernek lesz az áldozata a kis Elodie is. Számtalan kegyetlenségnek kitéve éli mindennapjait az elme­gyógyintézet falai mögött.

Túl lehet-e élni egy léleknyomorító intézmény megaláztatásait, és létezhet-e feloldozás és megnyugvás egy anya számára, aki ilyen helyzetbe taszította gyermekét?