Képtelennek tűnik a vád

„Minél nagyobb egy hazugság, annál többen hiszik el.” – Adolf Hitler

A történet a chicagói Opera premierjén kezdődik. Az előkelő világ prominens tagját, a díszpolgár, milliárdos Elliot Rosenzweiget nyilvánosan azzal vádolja meg Ben Salomon, a holokauszt 82 éves túlélője, hogy ő nem más, mint a volt náci SS-tiszt, a hírhedt zamosci mészáros, Otto Piatek. Elliot cáfolja ezeket az állításokat, azt állítva, hogy ő is fogoly volt az auschwitzi koncentrációs táborban. Legfőbb bizonyítéka a bőrébe tetovált azonosító szám.

A vád azért is tűnik képtelennek, mert olyan emberről van szó, akit Chicago jótevőjeként ismernek. Már csak az a kérdés: miből és hogyan is szerezte vagyonát, amiből jótékonykodik?

A történet kibontakozása két szálon fut. Nyomon követhetjük a jelen eseményeit, ugyanakkor a vádló, Ben visszaemlékezésein keresztül elénk tárul a múlt.

Két, 12 éves kamaszfiú találkozik egymással Lengyelországban, valamikor az 1920-as évek második felében. Ben Salomon lengyel zsidó, Otto Piatek pedig Lengyelországban élő német nemzetiségű kisfiú. Otto családi okok miatt kerül a szomszéd Salomon családhoz. Hogyan válik barátságuk a háború áldozatává?

Ben visszaemlékezésein keresztül elénk tárul a múlt

Ben Solomon szenvedélyesen igyekszik meggyőzni az ügyét felvállaló fiatal ügyvédnőt igazáról, a történelmi igazságszolgáltatás fontosságáról.

„Ők a szó szoros értelmében démonok voltak, Miss Lockhart. Külső gonosz befolyása nélkül az emberek képtelenek volnának eltervezni és terjeszteni a tömeges népirtást. Minden ember lelkében ott lakozik a jó. Isten gondoskodott róla. Ezek a nácik a gonosz követői voltak, a gyengék és a bűnre hajlamosak közül toborozták őket.”