Kacagányok története

„Szent virágcserép! Mi a toklász folyik itt?”

„Mire sok évvel később megszületett Flóra, már senkinek eszébe sem jutott, hogy kacagány-e, vagy netán kacabajka.”

A kacagányok és kacabajkák falvát sövény választja el. Senki sem tudja, milyenek a sövényen túliak, de mindenki félelmetesnek és gonosznak képzeli őket. Tulipa Lipi, a főszereplő egy kacagányfiú. „A kacagányok olyanok, mint te meg én, csak a fejükön virág nő, és folyton kacagnak. Békében élnek, csupán egy dologra kell vigyázniuk: hogy a kacabajkák el ne rabolják őket...”

De biztosan annyira szörnyű az a „túloldal”? Pitypanka, a kacabajka lány rosszabb gyerek lehet, mint Lipi? Olvasd el, és minden kiderül! Ráadásul még a virágokra is más szemmel nézel majd. :)

„Nem törték tovább a fejüket, inkább játszottak.”

„– Ne félj, te kacagánylány! Megmentelek! Gyere! – kiáltotta Lipi.

– De hát én kacabajka vagyok, és nem megyek, mert elrabolnak a kacagányok – tiltakozott a lány.

– Ne viccelj már! Olyan vagy mint én, vagyis kacagány.

A lány odament a lyukhoz, és jól megnézte Lipit.

– Gyere át, aztán eldöntjük, melyikünk micsoda – biztatta.

Lipi kíváncsi volt, bár picit izgult, amikor átmászott a sövényen.

– Panka vagyok – mondta a lány. – De a családom és a barátaim Pitypankának hívnak.

– Az én nevem Lipi, és kacagány vagyok.

– Ka-ca-gány? Nem értem, miért mondják a felnőttek, hogy veszélyes szörnyek vagytok – csóválta a fejét Panka csodálkozva.

– Én sem! – helyeselt Lipi.

De nem törték tovább a fejüket, inkább játszottak egész délután.

– Ti láttatok már kacabajkát? – kérdezte Lipi vacsora közben a szüleitől.

– Miket kérdezel, fiam! – felelt bosszúsan gyöngyvirágos fejű, kopaszodó apukája. – Nem is akarunk látni kacabajkát.

– És ha pont olyanok, mint mi?

– Ne bosszantsd fel apádat! – szólt az anyukája. – A mi fejünk csinosan virágos, csilingelő a kacajunk, és jók vagyunk. Ők pedig... mások. Na, egyél szépen!”