Jolika Dunaföldvár Kultúrájáért Díjat vehetett át

Imponálóan sokféle tevékenységet végezhetnek ezen a jól felszerelt helyszínen!

Az itt folytatott sokféle tevékenységet én hangolom össze. Az egyesület tűzzománc-foglalkozásokat is tart. Az alapszabályában benne van a hagyományőrzés. Az iskola célja a konkrét művészeti oktatás. A kézműves foglalkozásaink keretében nagyon sokrétű feladatokat adunk a gyerekeknek. Gyapjúval, nemezzel, csuhéval és agyaggal is dolgoznak.

Korhatár nélkül?

– Nem csak általános iskolás gyerekekkel foglalkozunk. Mindent megteszünk, hogy legyen lehetőségük hasonló művészeti közép- vagy főiskolában továbbtanulni. Sokan már kinőttek ebből a korosztályból, de visszatértek hozzánk, mert szerették volna ezeket a tevékenységeket tovább folytatni.

Itt mindenkiből jó gyerek lesz?

– Nagyon igyekezek, hogy így legyen, de azért kell beléjük egy kis rosszaság is – tette hozzá nevetve. – Ez bizony ad egy kis lendületet, fantáziát a munkájukhoz. Mindegyik művészeti ág célja, hogy a tudásuk által fejlődjön a személyiségük.

Szigorú a tanrend?

– Ahogy másutt, úgy nálunk is. Az iskola feladata, hogy helyet, oktatót, tanulnivalót és a művészi előadást is biztosítsa. A táncházak, a néptáncgálák, fesztiválok vagy a tanulmányi kirándulás szervezése az iskolán kívüli feladat, ezeket az egyesület támogatásával valósítjuk meg. Sok egyéb dolog is vár ránk, amiknek a megoldása szintén nehéz feladatnak számít. Az a jó, hogy a gyerekek a tanulási időn kívül is szívesen eljönnek hozzánk.

Hogy kerülnek ide a gyerekek?

– A Dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesületet Appelshoffer János és Appelshofferné Rabóczki Anikó alapították meg 2004-ben. Ők már a kezdetektől sokat dolgoztak a gyerekek képzésén és az utánpótlás biztosításán. Szívesen foglalkozunk a fiatalok toborzásával.

Panasz nélkül?

– Azt nem szeretem. Az előttem álló feladatokat viszont szívesen megoldom. A kollégáimat is arra biztatom, hogy ha bármi van, a megoldásra törekedjünk, ne csak azt lássuk, hogy mi a rossz. Úgy nem tudunk előrelépni. Két kedves, közvetlen kollégám is van itt az iskolában, Mrázné Holák Szilvia és Kaczur Ági, akikkel az összes terhet megosztva visszük. A tanárokkal pedig az oktatáson kívüli tevékenységeket tudjuk megvalósítani. Harmadrészt az egyesület is annak számít. Ők adják a kemencét, az anyagot, és ezekkel is segítik az ötleteimet valóra váltani.

Kiapadhatatlan az ötletbánya?

– Remélem, hogy igen. Jó viszonyban vagyunk a művészeti iskolákkal, és amikor látok egy-két jó ötletet, azt kicsemegézem magunknak. Megnézem, hogy vannak-e olyan részletei, amiket mi is megtudunk valósítani? Ilyen volt például a gyermeknéptánc-fesztivál. Ez nagyon jó, mert kiléphetnek a hétköznapok rutinjából, új impulzusok érik őket. Kétszáz kilométeres körzetben addig nem volt ehhez hasonló lehetőség az alsó tagozatosok számára.

A család?

– Négy gyermekem van és tizennégy évig voltam velük otthon. Azt mondják, hogy a legjobb logisztikai szakértők a négygyerekes anyák. Nagyon be kellett osztani az időt, helyet, mindent. Ezért aztán jól megvagyok azzal a tudással, amit a saját gyerekeim mellett szedtem össze. Itt is mindenre kell jusson idő és erő is. Az az időszak nem az erőgyűjtés volt a későbbiekre, mivel egy ekkora családnál az anyaszerep huszonnégy órás meló. Amikor ide kerültem az iskolába, már nem volt furcsa, hogy a munka itt is tarthat addig.

Földvári lett?

– Nagyon megtisztelő dolog, hogy befogadtak az itteniek. Tízéves koromig Dunaegyházán éltem. Akkoriban is sokat jártunk ide, bevásárolni és persze a vásárokba is. Mellette nagyon sok lakodalomba is. Kisapostagról is idejártunk. Illetve, amikor reggel ideérkezek, egyből földvárivá válok. Szeretem a várost, és szívesen töltöm itt az időmet. Emiatt a férjemnek már eszébe jutott, hogy költözzünk ide!