Ha a hóesés vastag szőnyeget terít az utakra

December közepére fordul a naptár. Ülök a meleg szobában, s az egyre távolodó múltra gondolok. Emlékeim mezsgyéjén lépkedve ilyentájt megelevenednek a gyermekkori karácsonyok megható mozzanatai, történései tengernyi örömöt, kacajoktól hangos vidám órákat csempésztek a lelkekbe és a zöld fenyő alá. Cudar az idő odakinn. A sűrűn permetező hó egyre vastagabb szőnyeget terít az utakra, a járdákra. Hamar eltűnnek a nyomok a fehér lepel alatt. Téliesre fordul az idő a szeretet ünnepének előestéjén.

Nézem a tájat, gondolataim a perzselő nyár irányába kalauzolnak, ám hirtelenjében szíven talál a valóság, a várva várt csodás esemény, a karácsony közeledte, amelyeknek fehér éjszakáiban van valami varázslatos naiv fény, ami megigéz és rabul ejt, szinte minden korosztály. Heves szívdobogással, jólesően tűrjük ezt a rabságot ekkortájt.

Ismét eltelt egy év. Észrevétlenül, viharos gyorsasággal, sokasodó gondokkal hagytuk magunk mögött a heteket, hónapokat, az esztendőt.

Az advent és az év végi szent ünnep üzenete feloldhatja azt a feszültséget, ami a lelkünk mélyén lappang, mintha várná az esélyt a kitörésre. A megértés, a szeretet, a vidámság „vezényelje” le az ünnepnapokat. Az év utolsó hónapjában próbáljunk igaz szívvel, őszintén, segítő szándékkal embertársaink felé fordulni… Ilyenkor egy baráti kézfogás, néhány kedves szó, meghitt, nyugalmas napokká változtathatja az óév utolsó szakaszát. A lehulló hópelyhek, a szentestére való készülődés mikéntje meglágyíthatja a szíveket. A fenyő illatát, fényeinek varázsát, az ajándékok látványát pedig a zord hónapban is örömmel raktározná el a kánikulai emlékezet.Rohanó világunkban, amely „gyanítom” a haladást, a szebb jövőt szándékozik megcélozni, rengeteg a buktató a csúcsra érésig.

Eötvös József írta: Minden haladás nyugtalansággal jár, innen van az, hogy aki a boldogságát a nyugalomban keresi, azt soha el nem érheti. E sorok nagyon régen vésődtek papírra, azóta sokat változott a világ, az emberiség. A nyugtalanság napjainkban is jelen van, de talán figyelmes, jóindulatból fakadó cselekedetekkel, szívből jövő parányi segítséggel, csekélyke ajándékkal némi boldogságot, jókedvet sugározhat ismerőseinknek, családunknak, a kicsiknek és a nagyoknak egyformán. Az lenne az igazi, ha feléledve egy nagyszerű érzés lenne bennünk, amely átmentené a szenteste hangulatát, az egymás iránti szeretetet, tiszteletet a szürke hétköznapokra is.

Akkor talán – ha kis időre is – megtapasztalhatjuk: nagyszerű a világ, …mert „mindenki képes tisztán, kedvesen élni, míg a Nap le nem megy... És az élet csak ennyiből áll” (Robert Luis Stevenson)

„Keresd az igazi arcát, s élj te is úgy, hogy az igazi arcodat lássák.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

Csík János