Gasztroajándék – az ehető meglepetés neve

Divatja van a gasztroajándéknak, ami ehető – vagy iható – meglepetést jelent. Sokan respektálják, ha egy-egy üveg befőttet, lekvárt kapnak csinos csomagolásban, vagy ha különleges zamatú borral, finom süteménnyel lepik meg.

Ezen ínyenc meglepetések sorába tartozik a mézeskalács, ami persze nem kalács, inkább linzerszerű sütemény, amit bohókás formájúra szaggathatunk, s változatosan díszíthetünk dekorcukorral, tojásfehérjével, kandírozott gyümölccsel.

A tésztájához 1 kg liszt, 6 tojás, 2 dkg szódabikarbóna, 0,5 kg porcukor, 20 dkg méz, 10 dkg vaj, 2-2 teáskanál fahéj és őrölt szegfűszeg. A száraz anyagokat összekeverjük, belemorzsoljuk a margarint. A közepébe öntjük a mézet, beleütjük a tojásokat, és az egészet jól összegyúrjuk. A deszkát bőven lisztezhetjük. A tészta ne legyen túlságosan lágy, mert akkor nagyon megdagad a sütőben. Lisztezett deszkán 2-3 mm vékonyra nyújtjuk a tésztát, kiszaggatjuk vagy kivágjuk a formákat, és margarinnal vékonyan kikent, kilisztezett tepsibe rakjuk. 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és megsütjük, de vigyázzunk, hogy ne égjen meg, mert igen hirtelen megsül, kb. 15 perc alatt. A sütések között nem kell újrakenni a tepsit, legfeljebb ha jónak látjuk, egy kicsit belisztezhetjük. A kisült és kihűlt mézeskalácsokat a porcukorral krémesre kevert tojásfehérjével díszíthetjük. Ha még melegében kis lukat fúrunk rajta, akkor karácsonyfára aggatható díszeket is készíthetünk belőle.

Dívik, ami hagyományos

A technikai vívmányok korában mind nagyobb becsben vannak azok a termékek, amelyek házilag készülnek, kézműves eljárásokkal születnek. A hímzés, a csipkekészítés, a kötés, a horgolás hagyományos művelői keze nyomán szebbnél szebb alkotások születnek, s ezek sokkal alkalmasabbak barátaink megajándékozására, mintha vásárolnánk valamit, ebből ugyanis garantáltan csak egy van...