Emelt fővel, büszkén emlékeztek a hősökre

Az eseményen szép számmal jelentek meg. Fontos volt a számukra, hogy együtt gondoljanak a hatvannégy évvel ezelőtti sorsformáló, most már vakmerőnek tűnő kísérletről. Annak mondhatjuk, hiszen a világ legnagyobb hadserege és a szövetségeseik rettenetes fenyegetése ellenére sem tűrték tovább az akkori politikai rendszer szörnyű elnyomását. A helyi gimnazisták műsora, és Horváth Zsolt polgármester ünnepi gondolatai nem a forradalom tiszteletre méltó forgatókönyvét vették végig. A mai kor okokat és a célokat kereső emberét szólították meg.

A fiatalok üzenete

A rövid műsoruk nem a történelemben soron következő, keserűen végződő magyar forradalomról, hanem a tiszta szívű, minden korban példaértékű hősiességről szólt, amit az akkori résztvevők, fegyverrel vagy bármi más hasznos eszközzel a szabadság kivívásának reményében végrehajtottak.

Hétköznapi hősök

Horváth Zsolt polgármester a mindenkori – ebben a szerepben önként színre lépők – szerepére irányította a megemlékezők gondolatait. „Vajon mi meg mernénk-e ezt tenni?” tette föl a költői kérdést, majd ezzel folytatta.

Mivel a forradalom célkitűzései már megvalósultak, ezért – bár büszkén gondolunk az akkori hősökre, de – a mai korban is szükség van rájuk. Ők azok, akik élen járnak a vírus elleni küzdelemben, vagy a kritikus esetekben a veszélyt felmérve, de kiállnak a rászorulók érdekében. Azokat is ezzel a megtisztelő címmel illethetjük, akik a nehéz gazdasági helyzetben is kiemelkedően teljesítenek a társadalom javára.

A koszorúkat, egymást váltva helyzték el a város vezetői, majd az oktatási intézmények, a vöröskeresztesek, a Máltai Szeretetszolgálat önkéntes és hivatásos állományának, és a polgárőrség és a művelődési központ képviselői. A záró tiszteletadás a cserkészek helyi szervezetéé volt.