2021.07.02. 09:00
Egy néma asszony segélykiáltásai
Marianna Ucria a XVII. század végén Szicíliában született egy nemesi családban. Sok testvére közül ő az egyetlen, aki „nyomorék”, süketnéma. Emlékeiben azonban felvillan apja meleg baritonja, anyja hangja. Szerető család veszi körül: sok testvér, nagyszülők, nagybácsik, rokonok.
A világ megismerésének lehetséges módjai közül Marianna számára a hangok világa zárva marad. Belső világa így szükségképpen különbözik a környezetében élőkétől. Házassága nem rosszabb, mint sok más nőé. Szerelem, szenvedély nincs Marianna és a férje között, de egyfajta kölcsönös megbecsülés talán igen. Húszas évei közepére már öt gyermeket szült, egyet eltemetett. Marianna okos, kételyekkel küzdő, érzékeny nő. Fogyatékossága miatt talán az átlagosnál több szabadságot, önállóságot kapott, sokat gondolkodott önmagáról, a világról.
Életét végigkíséri a kérdés: Miért nem hall? Miért nem tud beszélni? Végül bátyjától tudja meg az igazságot.
Dacia Maraini nem csak Marianna gondolatait írja le a könyvében. Megtudhatjuk, hogy a hegyekből hozott havat mély gödrökben tárolták, majd a nyári melegben fagylaltot készítettek belőle.
A családi kötelességek alól felszabadulva (férje meghalt, gyermekei felnőttek) úgy érzi, ideje átgondolnia életét. Hajóra száll, Itáliába utazik. „Tekintete megpihen a sárgásan örvénylő vízen, és tovább kérdezgeti csöndjét. A válasz: újabb kérdés. Néma kérdés.”
