Csillag hűséges társammá vált

Kisgyerekként első „közlekedési eszközöm” egy háromkerekű „bicikli” volt, ami csak nevében volt bicikli, mert hivatalosan triciklinek számított. Ezzel a kis szerkezettel első utam az előszobából a kisszobán át a nagyszobába vezetett és vissza. Később a háromkerekűt egy roller váltotta, aztán már kisiskolásként egy kisméretű kétkerekű. A napi iskolába járáshoz nem kellett bringát használnom, mert légvonalban nyolcvan méterre laktunk a Vasváritól, s ha szabályosan, járdán közlekedve mentem be a suliba, akkor sem kellett százhatvannál több métert sétálnom.

Amikor nyolcvankettőben bánkis lettem, bő másfél kilométert kellett oda-vissza megtennem, így váltam biciklistává. A gyerekfejjel hosszúnak tűnő távolság megtételéhez egy kis kempingbiciklit vettünk a seregélyesi vasboltban, ami annak idején háromezer-kétszáz forintba került. A Csepel Művek által gyártott kék színű, Csillag típusú kétkerekűm hűséges társammá vált középiskolás éveim alatt, és egyszer sem hagyott cserben. (A csepeli kempingbringák nagyon népszerűek voltak hazánkban, mert a gyártás kezdetétől a 2000-ben történt befejezéséig egymillió darabot adtak el belőle.) Reggel induláskor a kis csomagtartójára nem volt egyszerű feltenni a kornak megfelelően iskolatáskaként funkcionáló diplomatatáskámat és kék színű, tornazsákomat. Télen-nyáron, hóban-fagyban és forróságban mindig tekeréssel kezdtem és fejeztem be a napomat.

Amikor eljött a nyári szünetek ideje, akkor sem kapott pihenőt a Csillagom, mert Alsóörs környékét jártam be vele többször is. Egy alkalommal még Tihanyba is elmerészkedtem vele, ami akkor nagy vállalkozás volt, mert nem voltak még kiépített kerékpárutak a magyar tenger körül.

Talán leg­emlékezetesebb utam a Dunaújvárosi Hírlap által 1985-ben szervezett első bringatúra volt, amit szintén ezzel a járgánnyal tekertem végig. Kis kerekei miatt meg-megizzasztottak az emelkedők a Mezőfalváról hazafelé tartó úton, s ahogy azt egy túratársam meg is jegyezte, még álmomban is tekerni fogok. A visszaérkezés utáni sorsoláson kegyeibe fogadott Fortuna, mert egy huszonnyolcas női Csepel biciklivel „gazdagodva” térhettem haza.

A kis Csillag és a nagy női a mai napig üzemképes, s az utóbbit apukám használja a garázsba és a piacra járáshoz.