Charles Lindbergh átrepülte az Atlanti-óceánt leszállás nélkül

Történelem – A 33 és fél órás út alatt Lindbergh 5810 kilométert tett meg, majd sikerrel landolt az akkor már működő párizsi Le Bourget repülőtéren. Így Charles Lind­bergh lett az első ember, aki szólóban hajtotta végre ezt a nem veszélytelen akciót. Igaz, az Atlanti-óceánt már 1919-ben átrepülte John William Alcock és Arthur W. Brown az angol légierőben rendszeresített Vickers Vimy kétmotoros bombázó repülőgéppel, mégpedig Kanada egyik szigetéről indultak el, és 16 óra 52 perc repülés után Írországban értek földet, de Lindbergh volt az első, akinek ez egyedül sikerült, illetve aki szárazföldtől szárazföldig repült. Továbbá a New York–Párizs távolság az említett első repülőútnak csaknem a kétszerese volt. Repülőgépén nem volt rádiókészülék, a tájékozódásban egyedül a térképre és az iránytűre volt utalva, a pilótakabin szűk volt, így a magas termetű Lindbergh nem tudta kellőképpen kinyújtani a lábait. A nehézségek ellenére azonban közel 34 órás út után célba ért, ezzel egy csapásra világhírű lett, hősként ünnepelték hazájában és szerte a világon. New Yorkban a tiszteletére konfettiparádét rendeztek, majd a New York Times május 22-én Lindbergh-­nek szentelte az első oldalát.

Svéd bevándorlók gyermeke volt

Az Amerikai Egyesült Államok Michigan nevű államának legnagyobb városában, Detroitban született 1902. február 4-én. Apja ügyvéd, míg édesanyja kémiatanárnő volt. A fiatal Lindbergh még nem volt húszéves, amikor abbahagyta mérnöki tanulmányait, hogy szenvedélyének, a repülésnek élhessen. Műrepülő-­bemutatókat tartott az egész országban, illetve ejtőernyős ugrásokkal szórakoztatta a közönséget. Kortársai vakmerőnek, sőt őrültnek tartották. 1923-ban vásárolt egy leselejtezett első világháborús repülőgépet, majd beiratkozott a légierő texasi pilótaképző iskolájába, ahol egy évig szorgalmasan tanult. Ezt követően pedig postajáratot vezetett St. Louis és Chicago között, de ekkor már foglalkoztatta a nagy álma, hogy egyszer átrepüli az Atlanti-óceánt. Az is ösztönzőleg hatott rá, hogy egy amerikai dúsgazdag szállodatulajdonos 25 ezer dolláros jutalmat tűzött ki annak, aki először repülőgépen leszállás nélkül megteszi a New York–Párizs útvonalat. A felkínált összeg akkor csillagászatinak számított, így Lind­bergh hozzálátott terve megvalósításához. 1927-ben kilenc St. Louis-i üzletembertől 15 ezer dolláros támogatást kapott, így megépült az egymotoros, együléses gép, melyet támogatói tiszteletére Spirit of St. Louis névre keresztelt. Akkor még sokan kételkedtek abban, hogy ezzel a repülővel egyáltalán célt érhet, de Lindbergh bízott magában. Eltökélt volt, annak ellenére, hogy az amerikai lapok csak „repülő bolondként” emlegették. Az elkészült gépet ő maga vitte el San Diegóból New Yorkba, így minden adott volt, hogy átszelje az óceánt.

Az Atlanti-óceán átrepülése

A kezdet nem volt zökkenőmentes, a rossz idő végett az indulás egy hetet csúszott, de miután az időjárás kedvező lett, 1927. május 20-án reggel 7 óra 52 perckor Lind­bergh beindította a gép motorját és útnak indult. Mindössze 4 szendvicset és 2 üveg vizet vitt magával, a repülő szinte minden zugában üzemanyag volt, így a túlterhelt gép csak a kifutó végén tudott nagy nehezen a levegőbe emelkedni. Vállalkozása nagyon veszélyes volt, a sűrű ködben csak periszkóp segítségével tudott tájékozódni, mert a kilátást eltorlaszolták a gép elejére szerelt üzemanyagtartályok, ezért többször megfordult a fejében, hogy feladja. Az út közepén álmosság is gyötörte, a pilótakabin szűk volt, ezért végtagjai elgémberedtek. Minden súlyfelesleget eltávolított a gépből, ezért cserélte fel nehéz bőrülését például könnyű, fonott székre. Lindbergh, hogy elkerülje a fáradságot és az álmosságot, egészen közel ereszkedett a víz felszínéhez, ennek ellenére volt, hogy nyitott szemmel aludt és különböző hallucinációk kezdték el gyötörni. Több időzónán is átrepült, ezért viszonylag hamar kivilágosodott, ami megkönnyítette a dolgát. A következő nap egy kis halászhajót pillantott meg az óceán vizén, ezzel megbizonyosodott, hogy már közel jár az európai partokhoz, néhány óra múlva már látta a párizsi Eiffel-torony fényeit, ezzel útjának végéhez ért. A francia fővárosban százezer ember várta és ünnepelte a hős pilótát, a leszállás után azonnal le kellett állítani a gép motorját, nehogy a propellerek súlyos sérüléseket okozzanak a kordont átszakító tömegnek. ­Lindbergh akkor már 55 órája nem aludt, holt fáradt volt, ennek ellenére az emberek a vállukra emelték és diadalmenetben hordozták körül. Doumergue akkori francia elnök a Becsületrend keresztjével tüntette ki. Lindbergh a Calvin Coolidge amerikai elnök által küldött hadihajón tért vissza hazájába, a hadseregben ezredessé léptették elő, majd hosszú előadó körútra indult, így 49 állam 92 városában mesélt kalandjáról. 25 évesen az Amerikai Egyesült Államok egyik leghíresebb embere lett.

Ismét címlapon, de most egy tragédia kapcsán

1929-ben feleségül vette Anne Morrow írónőt, ebből a házasságból hét gyermek született. Lindbergh 1932 elején került ismét a hazai és nemzetközi érdeklődés középpontjába, amikor nyaralójukból, máig tisztázatlan módon, elrabolták elsőszülött, az akkor mindössze húsz hónapos gyermekét. A szülők egy levelet találtak a kisded szobájában, amelyben rossz helyesírással valaki arról tájékoztatta őket, hogy a gyermeket elrabolták, és 50 ezer dollár váltságdíj fejében adják őt vissza a Lindbergh házaspárnak. Az apa azonnal értesítette a hatóságokat, akik a nyaralótól nem messze egy házilag összetákolt létrát találtak, ujjlenyomatot viszont nem. A váltságdíjat a kétségbeesett szülök kifizették, de a gyermeknek csak a holttestét találták meg. A kegyetlen bűntett mély felháborodást váltott ki az egész világon, az emberek követelték, hogy a gyilkost vagy gyilkosokat azonnal állítsák bíróság elé. A nyomozás két évig tartott, és végül egy német származású ácsot tartóztattak le, aki mindvégig tagadott, de ennek ellenére a bíróság bűnösnek találta, majd 1936-ban villamosszékben kivégezték. Annak ellenére, hogy Bruno Hauptmann, akit a gyilkossággal vádoltak meg, még a villamosszékben is az ártatlanságát hangoztatta, garázsában előzőleg a rendőrség 14.590 megjelölt dollárt talált, ami bizonyítottan a váltságdíjból származott.

Mindössze négy szendvicset és két üveg vizet vitt magával

Az is ellene szólt, hogy a hangja ismerős volt Lindbergh számára, amikor is a gyermek kiszabadításának ügyét tárgyalták. Hauptmann egyébként több rendbeli rablás végett menekült el hazájából, és illegálisan érkezett meg az Egyesült Államokba, ami szintén súlyosbító körülménynek számított. A szörnyű tragédia ellenére a Lindbergh házaspár együtt maradt és további gyermekeik születtek, közöttük a későbbi híres írónő, Reeve Lindbergh is.

Lindbergh szimpatizált a Harmadik Birodalommal is

A világhírű pilóta a harmincas évek végén többször is tett antiszemita kijelentéseket, sőt nyíltan vállalta a náci rezsim iránti rokonszenvét. Az amerikaiak megbízásából többször is járt Németországban, ahol Adolf Hitler és Hermann Göring is fogadta, és kitüntetést is kapott. Göring birodalmi marsall, a náci párt második embere és a Luftwaffe főnöke még egy emlékkardot is adott neki. Lindbergh elismerően szólt a német harci repülőgépekről, volt, amit személyesen ki is próbált. Azt a nézetet vallotta, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak távol kell tartania magát egy esetleges európai háborútól, ami már a küszöbön állt. A hitleri Németország iránti szimpátiája végett hazájában rengetegen támadták, ezért lemondott ezredesi rangjáról, majd az USA 1941-es hadba lépésekor mint közlegény jelentkezett katonai szolgálatra. Több mint ötven bevetésen vett részt a csendes-óceáni harcokban, a japánok ellen, majd később mint légügyi tanácsadó segítette az amerikai hadsereget. A második világháború után alkalma volt megtekinteni a felszabadított német koncentrációs táborokat, a látottak, mint azt önéletrajzában megírta, haraggal és undorral töltötték el. Eisenhower amerikai elnök 1954-ben rehabilitálta Lindbergh-et és tartalékos dandártábornokká nevezte ki. Egy évvel később a már tekintélyét visszaszerző pilóta könyvet írt az Atlanti-óceánon való átrepüléséről, amiért Pulitzer-díjjal jutalmaztak. Sokat utazott, és állítólag egy müncheni nővel folytatott komoly viszonyt, a kapcsolatból három gyermek is született, erre azonban csak a hölgy 1999-es halálát követően derülhetett fény, ennek valóságtartalmát azonban többen is megkérdőjelezik.

A XX. század repüléstörténetének legnagyobb úttörője 72 éves korában hunyt el rákban, a Hawaii-szigetekhez tartozó Mauin, 1974. augusztus 26-án.

Felhasznált irodalom

Charles A. Lindbergh: Hogyan repültem át az óceánt?; Általános Ny., Bp., 1927

Magyar Nagylexikon Len – Mep 12. kötet, Budapest, 2001

https://www.origo.hu/tudomany/20170520-nagyobb-szenzacio-volt-a-maga-koraban-mint-a-holdra-szallas.html

SzemTanú sorozat: REPÜLŐ GÉPEZETEK -Andrew Nahum- (fordította: ifj. Vitray Tamás) Dorling Kindersley könyv második kiadása, Kossuth Nyomda Rt.

https://alfahir.hu/hires_bunugyek_a_lindbergh_bebi-20120902