Az anyák megmentője

Nuland orvoslástörténeti könyvének első oldalain mintha csak egy lányregényt olvasnánk. 1847-ben egy szép, szőke kitagadott polgárlány érkezik a bécsi Allgemeine Krankenhaus szülészetének bejáratához. Már túl van az első nehézségeken, bizakodva néz a szülés elé, várja gyermeke megszületését. A történet azonban tragikus véget ér. A kisbaba világrajövetele után az édesanya egyike lesz azoknak a szülő nőknek, akik gyermekágyi láz következtében halnak meg.

A gyermekágyi láz terjedéséért maguk az orvosok a felelősek

A könyvből megtudhatjuk, hogy a jelenség már régen ismert volt az orvosok előtt, de az okokat és a megelőzés módját nem tudták egyértelműen meghatározni. Sokáig tartotta magát az az álláspont, hogy a betegség járvány. Néhányan már korán síkra szálltak a fertőtlenítés fontossága mellett. Semmelweis Ignác megfigyelései alapján arra jött rá, hogy a gyermekágyi láz nem járvány, és a terjedéséért elsősorban maguk az orvosok és az ápolószemélyzet a felelősek.

Tapasztalatai szerint az orvosok, ő maga is, sokszor egyenesen a boncteremből érkeznek a szülőágyakhoz, és fertőtlenítés hiányában ők maguk fertőzik meg az édesanyákat. S emme lwe i s igazságának érvényesülését nemcsak a konzervatív, tekintélyüket féltő orvosok elutasítása késleltette. Mint azt a könyvből megtudhatjuk, magának Semmelweisnek kíméletlenül kritikus, türelmetlen hozzáállása, majd későbbi betegsége is jelentős akadálya volt a változtatások mielőbbi teljes körű bevezetésének, késleltetve a gyermekágyi láz legyőzését. Ma már „az anyák megmentőjeként” emlékezünk a magyar orvosra, akinek életéről, küzdelmeiről és hibáiról sok mindent megtudhatunk az olvasmányos, informatív kötetből.