Úton

Hosszú évek óta „úton van” István, jó ideje nem hallottunk róla, akinek gyógyulásáért egy egész térség – köztük a dunaújvárosiakkal – fogott össze. Sajnos sokan kerülnek olyan helyzetbe, mint István, aki hosszú ideje folytat küzdelmet a rákkal. Kell a segítség nekik, mert nem tudnak egyedül megbirkózni ezzel a sorscsapással. Tiszteletet parancsolóan, hatalmas küzdelemben néznek farkasszemet – ne szépítsük – a halállal. Azt látjuk, hogy István, ami rajta múlik, azért ő mindent megtesz. A gyógyulás hosszú folyamat. Családja, barátai, a jóérzésű emberek mind ott állnak mellette. És a hit, az Istenbe vetett hit kihagyhatatlan mindebből!

Hittel vallja: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék...”

István sorsát már több éve nyomon követhetjük. Ő az, aki nemcsak a szépirodalom részeként, hanem saját sorsán keresztül megtapasztalva hittel vallja Hemingway öreg halászának mondását: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék”. Mindeközben példát mutat küzdelmével valamennyiünknek, hittel élőknek és fanyalgóknak egyaránt. Példává, példaképpé vált, aki nemcsak betegségében mutatott példát, hanem a mindennapi élet zajos forgatagában is. Amikor harmincévesen szerkesztőségünkben köszöntöttük őt, annak örültünk, hogy már nem kettessel, hanem hármassal kezdődik az életkora. Ebben mi legtöbbször a múló időt látjuk, ő azonban az újabb lehetőségeket. Ma már elmúlt harmincnégy. Azt kívánjuk, hogy jövőre újra együtt ünnepelhessünk vele, aztán meg évről évre, újra meg újra!