történelem

2021.07.04. 09:00

A filippínó-tengeri csata – Japán hatalmas vesztesége

A második világháború vége felé, pontosabban 1944 június 19-én, a japán császári haderő az amerikaiakkal vívott filippínó-tengeri csatában három repülőgép-hordozót és 476 vadászrepülőgépet veszített, ez akkora veszteség volt, amelyet a japán gazdaság már nem tudott pótolni.

Farkas Lajos

A filippínó-tengeri csata egy döntő tengeri ütközet volt, ettől kezdve a Japán Császári Haditengerészet folyamatosan hátrálni kényszerült, ami végül a szigetország kapitulációjához vezetett.

Az amerikai hadvezetés azt tervezte, hogy a filippínói ütközetben megsemmisíti a japán haditengerészet repülőgép-hordozóinak nagy részét, csökkentve azok műveleti lehetőségeit, továbbá, hogy fedezze a Mariana-szigetek (mintegy 700 km hosszúságban elhelyezkedő szigetcsoport a Csendes-óceán nyugati részén) elleni offenzívát. Ez a tengeri csata volt az ötödik és egyben az utolsó repülőgép-hordozók között lezajlott ütközet a két haditengerészet között. Az amerikai Ötödik Flotta a japán haditengerészet Egyesített Flottájával és más tengerészeti, szárazföldi alakulataival, valamint a környező szigeteken települő helyőrségeivel nézett szembe, a japánok annak ellenére, hogy fanatikusan harcoltak, már nem kerülhették el a vereséget. A csata nevét onnan kapta, hogy a japán flottaerők a Fülöp-szigetekről indultak el, az összecsapásra pedig a Mariana-szigetek közelében került sor.

Mariana-szigeteki „nagy pulykalövészet”

Az 1944. június 19-én elkezdődött filippínói csata a Mariana-szigeteki „nagy puly­kavadászatként” vonult be az amerikai történelembe, ez is jól mutatta az akkorra már kialakult amerikai erőfölényt a Csendes-óceánon. Amikor az amerikai repülők támadásba lendültek, ellenállás hiányában szinte azt lőttek, amit akartak, ezt jelképezte legjobban egy amerikai vadászpilóta kijelentése: „Olyan ez, mint a régi idők pulykalövészete!”

Az USA haditengerészete, beleértve a repülőgép-hordozókat és a vadászrepülőket is 1944 második feléig hatalmas fejlődésen esett át. A személyzetet, a tengerészeket és pilótákat alaposan kiképezték, a legmodernebb harctéri taktikát alkalmazták, az amerikai ipar pedig ontotta az utánpótlást, ezzel az irammal a japánok már nem tudtak lépést tartani. A folyamatos energiahiánnyal küszködő japánok akkor már sem mennyiségben, sem pedig minőségben nem tudták felvenni a versenyt az Amerikai Egyesült Államokkal. A filippínói-tengeri csatában a Japán Császári Haditengerészet a bevetett öt repülőgép-hordozóból elveszített hármat, 476 vadászrepülőgépet és több mint 640 kiképzett személyzetet, ezt a hatalmas veszteséget a felkelő nap országa már nem tudta pótolni. A japán erőforrások folyamatosan csökkentek, ellentétben az amerikaiakéval, így a négy hónappal később a Leyte-öbölben (illetve régebbi nevén a 2. Fülöp-szigeteki tengeri ütközet) 1944 októberében lezajlott csata végleg megpecsételte a Japán Birodalom, valamint haditengerészetének a sorsát.

A Leyte-öbölben lezajlott összecsapás a második világháború legnagyobb tengeri ütközete volt, a japánok itt mindent egy lapra tettek fel, hatalmas erőket mozgósítottak, hogy megakadályozzák az amerikai csapatok partraszállását a Fülöp-szigeteken. Tervük viszont nem sikerült, a japán flotta súlyos vereséget szenvedett, elvesztette hadihajóinak nagy részét. A megmaradt hadihajók pedig üzemanyag hiányában a háború későbbi részében már nem hagyták el kikötőiket, így nem vehettek részt a további harcokban, ebben a csatában vetették be első ízben tömegesen a kamikaze- repülőket.

A filippínó-tengeri ütközetben részt vevő erők

A tengeri csatában részt vevő Ötödik Flotta főparancsnoka, Raymond Spruance amerikai tengernagy volt, a flotta kötelékébe több repülőgép-hordozó és nehézcirkáló tartozott, a flottakötelékek kíséretét pedig 13 könnyűcirkáló, 58 romboló és 28 tenger­alattjáró biztosította. Ezzel szemben a Japán Császári Haditengerészet főparancsnoka a filippínó-tengeri csatában Jisaburo Ozawa japán altengernagy volt. A japán flottakötelék a következő egységekből állt: 3 gyors repülőgép-hordozó, 2 óceánjárókból átépített, lassúbb repülőgép-hordozó, 4 könnyű repülőgép-hordozó, öt csatahajó, közülük a Yamato osztály egységei az akkori világ legnagyobb méretű hadihajói, tizenhárom nehézcirkáló, hat könnyűcirkáló, 27 romboló, 6 tartályhajó, valamint 24 tenger­alattjáró. A Jamato osztály egységei a valaha épült legnagyobb, legnehezebb és legnagyobb tűzerővel rendelkező csatahajói voltak, 460 mm-es hajóágyúkkal rendelkeztek, amelyek képesek voltak a hatalmas gránátokat 42 km-re is kilőni. Az ágyuk újratöltési idejét legkevesebb 28 másodpercben állapították meg, de harctéri körülmények között az átlagos újra töltési idő elérte a 35 másodpercet. A hajó két tüzérségi állással rendelkezett, testét pedig vastag, 410 mm-es páncélzat fedte.

A folyamatos vereségek következtében a japánok repülők és hajók terén birtokolt technikai fölénye már 1942 végére alaposan lecsökkent, ugyanis az amerikai gyárakban már jóval több hajót és repülőgépet állítottak össze. A japán katonai fölény 1944 nyarára már csak töredéke volt az 1941-es szintnek. 1944 júniusára az amerikaiak ellen­őrzésük alá vonták a Csendes-óceáni térség középső részét és a Tokiótól valamivel több mint 2400 kilométerre fekvő, a japán belső védelmi gyűrűhöz tartozó Mariana-szigetek elfoglalását tűzték ki célul.

A japánok azonban nem adták fel

Miután az amerikai csapatok 1944 nyarán partra szálltak a Mariana-szigetcsoporthoz tartozó Saipan-szigeten, a Japán Császári Haditengerészet admirálisa, Toyoda Soemu úgy vélte, hogy elérkezett az idő egy mindent eldöntő küzdelemre az amerikai haditengerészettel. Viszont a japán haditengerészetnél szolgáló tapasztalt pilóták száma addigra drasztikusan megcsappant, nagyon sok harcedzett pilóta veszítette életét a korábbi, amerikaiakkal vívott Korall-tengeri, Midway- és a Salamon-szigeteki csatákban. A hiányt a japánok úgy próbálták pótolni, hogy sebtében kiképzett, tehát tapasztalatlan pilótákat vetettek be, eredményességük így előre borítékolható volt.

A Zuikaku japán repülőgép-hordozó és két rombolója amerikai repülőgépek támadása alatt 1944. június 20-án Fotó: wikipedia

A másik nagy problémát az üzemanyaghiány okozta, az anyaország ugyanis nem rendelkezett természeti kincsekkel, valójában ezek megszerzéséért indított hódító háborút a Japán Birodalom. Az üzemanyagkészletek fogyása, valamint a volt elfoglalt területek felszabadítása, további veszteségeket jelentett a japánok számára, így repülőgépeiket csak korlátozott számban tudtak harcba küldeni. A filippínói csatában már kirajzolódtak az erre utaló jelek, az amerikai technikai és katonai fölény egyre érezhetőbbé vált, így nem csoda, hogy az összecsapás japán kudarccal végződött. A csatában a japánok három repülőgép-hordozót veszítettek, kettőt amerikai tengeralattjárók torpedóztak meg, egyet pedig az amerikai repülőgépek semmisítettek meg. A tapasztalatlan pilóták által vezetett japán repülők még csak meg sem tudták közelíteni az USA Ötödik Flottájának a hajóit, az amerikai repülőgépek, illetve a hajón lévő légvédelmi ütegek könnyűszerrel levadászták őket, ezt jelképezi az előbb leírt, az egykori pulykavadászatra utaló kijelentés. Az amerikaiak is veszítettek repülőgépeket, összesen 123-at, de ebből 80-at úgy, hogy az ütközetből éjszaka visszaérkező repülőgépekből kifogyott az üzemanyag, így a pilótáknak a nyílt vízen kellett landolniuk. Az amerikaiak elszalasztották azt a lehetőséget, hogy teljesen szét­zúzzák a japán erőket, ugyanis győzelmük után nem vették rögtön üldözőbe az ellenséges flottát, ennek ellenére a japán haditengerészet ütőképessége alaposan megroppant, és ez így is maradt egészen a háború végéig.

Jamamoto tengernagy mindezt előre látta

A Pearl Harbor-i hadikikötő ellen 1941. december 7-én végrehajtott, mindent elsöprő japán támadás felkészületlenül érte az Egyesült Államokat, akkor Jamamoto Iszoroku tengernagy volt a japán flotta főparancsnoka. Többször is szót emelt a japán–német szövetség ellen. Felismerte, hogy egy elhúzódó háborúban országának nincs esélye az USA ellen, így egyetlen lehetőségnek azt látta, ha a háború elején egy gyors, megsemmisítő csapással kikapcsolják a harcból az amerikai flotta főerőit, majd egy villámháborúval még azelőtt békére kényszerítik Washingtont, mielőtt az óriási amerikai ipari erőfölény egy, Japán számára megnyerhetetlen anyagháborúvá változtatná a konfliktust. Embereit intenzív gyakorlatokra kötelezte. Új hajók készítését támogatta, különösen a repülőgép-hordozók építését, amelyekről úgy gondolta, hogy fontos szerepet fognak játszani egy háborúban.

A japánok sebtében kiképzett, tapasztalatlan pilótákat vetettek be

Jamamoto a híres amerikai Harvard Egyetem hallgatója volt, a második világháború kitörése előtt pedig a washingtoni japán nagykövetség tengerészeti attaséjaként dolgozott, így bejárta az egész Amerikai Egyesült Államokat. Pontosan látta, hogy Japán hosszú távon képtelen lesz versenyben maradni az USA kimeríthetetlen katonai és ipari potenciáljával.

Amikor eldőlt, hogy Japán háborút indít az Egyesült Államok ellen, a tengernagy kimondta, ha a császári haderő fél év alatt nem vonja uralma alá a Csendes-óceán térségét és az anyaország nyers­anyagellátását biztosító kontinentális területeket, akkor mindent elveszíthet. Igaza lett.

Felhasznált irodalom

https://www.origo.hu/tudomany/20200619-soha nem veszett oda annyi repulogep egyetlen utkozetben mint a filippino-tengeri csataban.html

Keegan, John. A második világháború (magyar nyelven). Budapest: Európa Könyvkiadó (2003, 2008).

https://mult-kor.hu/a pulykavadaszat amely tönkretette japant 20190619.

Taylor, Alan John Percivale. A második világháború okai (magyar nyelven). Budapest: Scolar Kiadó (1998).

Milward, Alan S.. Háború, gazdaság, társadalom, 1939-1945.

A II. világháború hátterében meghúzódó gazdasági események (magyar nyelven). Budapest: Aquila Könyvkiadó, 2000.

https://thereaderwiki.com/hu/Filippínó-tengeri csata

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!