A Rudas alapítója, Oláh Jánosné emlékére

Hivatásának tekintette a fi atalok nevelését, tanítását, ezért a Közgazdaságtudományi Egyetemen 1973-ban tanári diplomát szerzett. 1975-től 1994-ig a Rudas Közgazdasági Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium igazgatója, majd 1994-től kollégiumvezető igazgatóhelyettes volt. 2006. évi nyugdíjazásától továbbra is vállalta a pénzügyi, vállalkozási szakmai tárgyak iskolánkban történő tanítását.

Intézményvezetői munkáját már az épülő Közgazdasági Szakközépiskola, Gyors- és Gépíró Iskola alapkőletételétől érzékelni lehetett. Kiemelkedő volt a közösségépítő szerepe, amivel kivívta kollégái támogatását: szinte emberfeletti erővel küzdött az új iskola beindításáért.

Jól átlátta a három iskolatípus irányítási, tervezési, szervezési feladatait, és igen eredményesen oldotta meg az iskola szervezeti átalakításait is. Intézményvezetői munkája példaértékű volt: a tanulók érdekeit helyezte középpontba, s ennek megfelelően nagy odaadással és lelkiismeretességgel formálta az iskola mindennapi életét is. Ezek eredményeként a város egyik legjobb hírű – szülők, tanulók körében elismert – oktatási intézményét alkotta meg.

Vezetési stílusa korszakokon átívelően demokratikus, követelményeiben igényes és következetes, emberi kapcsolataiban mélyen empatikus volt. Eredményekben és elismerésekben rendkívül gazdag életművéről lehetetlen leltárt készíteni. Munkássága középpontjába a folyamatos megújulást, a korszerű módszertani szemlélet elterjesztését és a teljes személyiséget fejlesztő szakképzést helyezte. A taniroda, oktatóbank, diák bt. fogalmak Ő általa keltek életre és váltak védjeggyé intézményünk életében. Saját tananyagfejlesztései a pénzügyi-gazdálkodási ismereteket tették befogadhatóbbá a nappali oktatásban részesülők mellett a felnőtt hallgatók számára is.

Elévülhetetlen érdemei vannak a rendszerváltás után kialakuló vállalkozói szemlélet terjesztésében országos fejlesztések és együttműködések gondozásával. A pedagóguspályán töltött évtizedek alatt sosem feledkezett meg hivatásunk lényegéről: nagy szeretettel és türelemmel terelgette tanítványainkat a helyes útra. Igazgatóként, kollégiumvezetőként, szaktanárként.

De mindenekelőtt: EMBERként… Emlékét szívünkben őrizzük: „Nem múlnak ők el, / kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, / álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk / csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk / a végtelenség.” A Rudas közössége